Apró lakása egyelőre...
19+5 - tegnap este

Reggel kivételesen nem Istentiszteletre mentünk, hanem Misére, mert egy kedves ismerősünk kiállítást nyitott meg a templomban, ráadásul az Atya csodálatosan beszél.

Amíg nem találtuk meg az itteni lelkészünket, addig Hozzá jártam Misére. (Engem nem zavar a felekezeti különbség. Úgy gondolom, ha valaki hiteles, akkor lehet katolikus pap is, az a lényeg, amit mond. Reformátusként is hordok keresztet, de nem nagyot és nem a nyakamban, mert nem mindenkire tartozik...)

Szóval Mise, azután kiállítás-megnyitó. Gabóca "ágya", majd jöttünk haza, jó éhesen.

Hónapok óta először ettem csirkehúst. (Na, nem vittem túlzásba, talán egy negyed mellet tudtam megenni Anyósom zseniális krumplipüréjével.)

Délután a szüleimnél voltam. Információkat, gondolatokat cseréltünk és kaptam fantasztikus gulyáslevest, ami nagyon jól is esett.

(Mostanában ritkán találok olyan ételt, amit kifejezetten szívesen eszek meg. Sajnos. Pedig a rókavadászatok miatt - ma is azzal kezdtem a napot - fontos lenne az evés...)

Este, miután hazaértem kártyázott egyet a család. Szeretem ezeket az estéket.

Együtt vagyunk, dumálunk (néha kiabálunk, mert a műbalhé mindenképpen segíti a koncentrálást) és jól szórakozunk.

Most pedig már másodszor ültem a gép elé, mert a mai napról eddig nem írtam, ráadásul Párom szólt, hogy elkészült a pocakképpel, így fel is teszem.

"A kismama:

Mostantól méhe rohamosan növekszik, fölfelé a tüdőt, kifelé pedig a hasat nyomja. Érzi is méhét, közvetlenül a köldöke alatt, amely elkezd lelapulni vagy kifelé fordulni, és egészen a terhesség végéig ilyen is marad.

A baba:

Mind hosszában, mind súlyban szépen gyarapszik. Körülbelül 25,5 cm hosszú, s ez a fele egy átlagos újszülött születési hosszának. Súlya 340 g. Hamarosan kissé lelassul növekedése. Izomzata egyre erősebb. Sokat mozog, amit a kismama finom rezgésnek érez, vagy olyan érzése van, mintha buborékok pattannának szét a hasában."

(Nina Grunfeld:Terhesség hétről hétre)

Egészen olyan ingadozó a lelkiállapotom (és a fizikai is), mintha hullámvasúton ülnék.

Ez sajnos engem is fáraszt.

Délelőtt olyan gyenge voltam, mint a harmat. Két-három lépés megtétele is nehezemre esett. Szédültem és rogytam össze.

Gondolom a vérnyomásom nem érte el a bokámat megint. (A frontra fogtam, mert más magyarázatot nem találtam.)

Dél körül javult a helyzet, délután már kicsit kutatni is tudtam (téli ruhákat, amiket jól eldobozoltam annak idején, és még információkat is a dolgozathoz).

Ezután vendégségbe mentünk, itt idegesebb voltam, mint szerencsés.

Ehhez sok minden hozzájárult, ezeket most nem taglalom.

Azért igyekeztem, hogy ne lássák rajtam, hiszen szülinapozás volt.

Este jöttünk vissza, úgy fél kilenc körül, akkor még nézeteltértünk a Párommal, majd ezen túllépve ELKÉSZÜLTEK AZ ELSŐ POCAKFOTÓK!

Hogy mikor kerül ide is belőlük???

Majd kiderül. (Bocsi, de közelebbit a legjobb szándékkal sem tudok.)

Most pedig már annyira fáradt vagyok, hogy szinte nyitott szájjal gépelek a sok ásítás miatt.

IGEN, JOGOS! MEGINT KÉSŐN JÖTTEM ÍRNI, ÉS MÁR ALUDNOM KELLENE.

Megyek is...

Jó éjt!

Életem Párjának ma este egy díjátadót kellett fotóznia.

Felsőbb felajánlásra elvitt magával.

Jó volt kimozdulni.

Meglepetésemre több ismerőssel is találkoztam, jót beszélgettünk.

Még ettünk is.

Naaaagyon finomakat. (Persze tejes kaja is volt benne, aminek meglesz a böjtje, de megérte.)

Ami még ennél is fontosabb:

Eddig is tudtuk Apróról, hogy

1. szereti az Apját

2. szereti, ha az Apja énekel neki

3. nagyokat mocorog, ha meleg/forró italt iszok

4. figyel, ha vizet engedek a csapból - gondolom reménykedik, hogy zuhanyozunk

5. meg akar nyugtatni, ha izgulok, vagy ideges vagyok - kedvesen mocorog

6. nem szereti az új bevásárló centrumban lévő liftet lefelé menet (konkrétan frászt kapott szegénykém)

7. hiányzik neki az Apája, ha elveszi a pocakról a kezét, vagy nem vagyunk együtt - amint meghallja a hangját, azonnal reagál

8. Ha kitalál valami kaját, addig nem hagy békén, amíg meg nem kapja

9. eleinte gondolatot küld: kívánósság; utána rugdos, hátha végre megértem; ha még akkor sem, akkor küldi a rókát.

Ami új:

Elég türelmes, ami a kellemetlen hangokat illeti (ma a díjátadón egy igen hamis dalt még kibírt balhé nélkül, de a másodikra már kikéredzkedett - gondolom el akarta hallgattatni).

Következésképp - nem szereti a hamis hangokat.

Csirkét még mindig nem ehetek. :(

Azért ez egy jó nap volt.

Katáék elhagyhatták a kórházat, mert a tegnapra beszerzett gyógymód végre hatásosnak bizonyult.

A kis család ma éjjel kezdi a normális életet.

Isten áldásával!

Nagymamám egyszer csak elment oda.

Gondolkozni, reménykedni, szorítani, kérni.

Megnyugtató orvosi véleményt, felépülést, sikeres vizsgát, Nyúlnak kislány babát a három fiú után, megköszönni a lehetőséget - Varázslódokit, pocaklakókat, hálát adni az esküvőért, az összetartozásért.

Nem számított sem eső, sem hideg, sőt volt, hogy hó sem.

Ez az Ő "dolga". Ezt mondja.

Mi pedig hálásak vagyunk neki a gondoskodásért, azért, mert igenis TESZ VALAMIT.

Hogy ez most honnan jutott eszembe?

Katáék miatt is elment a kúthoz.

Talán fel sem tudom sorolni az apropókat, amik oda vezették.

Csodálatos Nagyanyám!

Az én örök Varázsló-Jóboszorkányom.

Hinni kell neki, ha kér valamit, vagy javasol, azt jó betartani, mert lehet, hogy nem azonnal, de beigazolódik, tudja miről beszél.

Most én adok hálát ÉRTE, a kútért és hogy ennek részese lehetek!