5 éve...

Már 5...

Még csak 5...

Még érzem őt...

Még emlékszem minden pillanatra...

Még folyamatos a mozi...

Még mindig jobban esik a fekete... 

nehéz nem arról számot vetnem, mit veszítettem, hanem azt sorolni, amit kaptam... olyankor... amikor egy újabb álmom tűnik el...

Nagyon rossz az időzítés... Végülis senki nem tehet róla...

Végülis semmiről... Sem az időzítésről, sem a veszteségről... Sem-sem-sem...

Csak kegyetlen érzés...

Túl sok a pont is, tudom...

De túl sok a gondolat, meg a könny.

És ha most konkrétan leírom, valószínűleg sokan (már aki maradt még errefelé...) azt mondjátok, ostobaság... Semmiség...

De nem az.

Nyilván minden kislány - jó, a legtöbben - álmodoznak arról, hogy anyukák lesznek...

Én is így voltam vele.

Azután volt egy pillanat, amikor a párommal külön éltük meg a május első vasárnapját és ő arról győzködött, hogy a mi életünk közös, a gyermekei anyja leszek/vagyok, csak még nem születtek meg. Igaza volt, mint bebizonyosodott.

Azután Gabócám befészkelte magát a pocakomba. És amióta megtudtam, hogy velünk van, ábrándoztam az első anyák napjáról, amikor az óvodában ő is ott áll a többi gyerekkel... és én csak nézem... és sírok a boldogságtól...

Drága keresztlánykánk keresztelője május első vasárnapján lesz. Már előre kikötöttem (hónapokkal ezelőtt), hogy nem indulhatunk el az óvodai ünnepség előtt. Megvárjuk a pénteket, azután este indulunk, egy hétre.

Mindent megszerveztem. Szabadság kivéve, Istinek, keresztanyámnak és nekem is.

Végigvettük, ki mikor merre...

Erre ma megkaptam a meghívót az anyák napi ünnepségre. Hétfőre.

...

K.O.

Nyilván bőgök, de változtatni a helyzeten már nem tudok.

Megint egy elveszett álom.

Tudom, majd jövőre.

Tudom, biztos nem is állna be a többiekhez.

Tudom, tudom, tudom...

De piszok nehéz elengedni az álmom. Ezt is...

olyan Húsvét, ami fájdalommal tűzdelt.

Vidi barátom halálának évfordulója van.

Nagyon szerettem. És ez nem is szűnt meg.

Ha csak eszembe jut - nevetek.

Mert bármennyire is rossz, hogy már nincs velünk, boldog vagyok, hogy ismerhettem.

Sok küzdelme volt életében, mégis meg tudta mutatni nekünk, hogy lehet élni a mának, lehet örülni apróságoknak, lehet élvezni az életet!

Vidikém! Bulizz egy nagyot! Biztos jó csajok vesznek körül! ;-)

Hiányzol - pedig ez csak önzés, tudom. Neked ott már nem fáj...