4 hetesen

Tartsatok ki!!! Márciusban találkozunk!

Mert vannak adatok.

HCG:

0-50: nem terhes

50-150: egy babát vár

150-250: többes terhesség

A mi értékünk pedig a mai vizsgálat alapján:

250

Ezek szerint mindketten megkapaszkodtak rendesen.

Pénteken hívom az orvosomat, ha megérkezett a konferenciáról, hogy mikor menjünk UH-ra.

Egyáltalán hozzá menjünk-e, vagy maradhatunk az itthoni dokinál.

Persze boldogok vagyunk. Először nem kaptam levegőt, aztán sikítozni szerettem volna, sírni, majd ezeket váltogatni.

Elhinni sem merem.

Hivatalosan tehát 4 hetes kismama vagyok, akinek ketten laknak a pocakjában.

Édes Drága Apróim!

Köszönöm, hogy kapaszkodtok, hogy mellettünk döntöttetek.

Ígérem, nagyon fogunk Rátok vigyázni.

Már most imádunk Benneteket!

Hogy is kezdjem?

Négyen utaztunk a Varázsló felé reggel. Sógornőnk bentlakójával, Apa és én.

A városba érve külön útra léptünk és robogtunk tovább a klinikára. Egy órával korábban érkeztünk, mint vártak minket. Elfoglaltuk a szobát, amit 3 másik párral osztottunk meg. Egyikük a második, a mellettem lévő ágyakon pedig harmadik és hatodik próbálkozásra érkeztek.

Igyekeztem, hogy ez ne befolyásoljon, de ha igazat akarok írni, be kell valljam, hogy egyáltalán nem sikerült.

Azóta rájöttem, hogy azokkal, akiknek elsőre sikerült, miért is jöttek volna újra beültetésre?!?

Ráadásul mindenkinek saját története, problémája van, az enyém is különbözik.

Nem lehet hasonlítgatni a reményeket.

Nehéz-nehéz-nehéz.

Bíznom kell az Aprókban. Hinni, hogy velem (velünk) akarnak maradni.

Kellemes meglepetésként ért, hogy a fórumokon nem igazán megoldhatónak titulált embriónézés is megvalósulhatott.

Így tehát a három "versenyző" közül a két beköltözőt láthattuk.

A papíron, amin írtak róluk, 7 és 8 sejtesként szerepeltek, de mire megmutatták nekünk már 9 és 10 sejtesek voltak.

Ezt jó előjelnek vettük.

Nyilván minden apróságba belekapaszkodtunk.

19-én lettünk egy pár 2001 januárjában, 19-én volt az esküvőnk 2005 novemberében és most a 19-es szobában voltunk. (A többi kórterem meg sem volt számozva, csak ez...)

A Varázsdoktorról kiderült, hogy Karcagról származik mint a családom, és Apát felhívta Csge, aki aznap, mikor Angyalkánk létezéséről tudomást szereztünk Apával volt. Akkor, amikor már nem bírtam várni és elmondtam neki...

Sok-sok apró jel, amire épeszű ember nem is pazarolna gondolatot, de nekünk pillanatnyi melegséget okozott.

Most pedig reménykedünk. Hatan jöttünk vissza az autóval, ami csak öt személyes...

Hárman önállóan, hárman pocakban... Ebből ketten velem.

A beültetés utáni ellenőrzéskor kaptam képet is a manókról.

Majd megpróbálom valahogyan betenni ide.

De most, iszkiri vissza az ágyba, mert feküdnöm kell.

Az Ima, a vonzás, az Angyalkánk és minden erő hatalmában bízva kérem és vágyom, hogy a beültetett ÉLETEK velünk maradjanak...