november 1.

Zádi kicsi lámpásával felderíti a temető zugait, mi pedig csinosítjuk, szépítgetjük - szeretgetjük Gabó "ágyát"... Őt magát...

Ezt a verset DT küldte nekem (ki más?... ) Itt is köszönöm! Lesz még vele dolgom, úgy érzem...

-

Ágai Ágnes: Emlékezlek

-

-

Igen, már tudlak emlékezni,

már időtlenedtél az időben.

Nem kérdezem, hány éve,

hiszen nem mérhetlek naptári évben.

-

Valahol gyökeret eresztettél,

s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.

Megálltál. Véglegesedtél.

Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.

Elhelyezkedtél.

Fölém borulsz, védőernyőként

rám sátorozod emlékképedet.

-

Magamra tetováltalak,

bőrömre karcoltalak,

belém égettem alakod eleven mását,

és nézem a hamisítón visszatükrözőt.

Már nem változol,

nincs elcsúszó hangsúly,

nincs szemrebbenés,

nincs előre, hátra,

oldalt mozdulás.

-

Viszlek magamon magammal,

múltam talapzatára állítalak,

és köréd fonom örökre

lelkem versekbe bujtatott

szép, könnyes hódolatát.