Reggel szomorúan keltem, elmeséltem az okát Kedvesemnek és Ő javasolta, hogy ez legyen a mai bejegyzés címe. :)

Az elején tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni neki, hogy blogolok, de szerencsére támogat.

Időnként elolvassa, vigyorog, vagy megszeretget, de sokszor rákérdez, hogy "ezt akkor most majd megírod???"

Ilyenkor azt válaszolom, hogy nem úgy élek, hogy legyen témám a blogra, hanem estére mindig kialakul, miről kéne írni.

Na, de vissza a mai reggelre.

Pontosan akkor, amikor a Párom el szokott köszönni tőlünk munkába menet, ma reggel is felébredt Apró. Nekiállt mocorogni, jelezve, hogy Apa mindjárt megpuszilgatja (van ám itt napirend kéremszépen)!

Nos, ez ma reggel elmaradt.

Merthogy Apának ma kivételesen (nyáron ez az esküvőnk napját is beleértve 3 reggelen sikerült), nem kellett korán kelnie és indulnia - 3 munkahely mellett ez elképzelhető.

Így meggyőztem Aprót, hogy aludjon még nyugodtan, nincs is reggel.  ;)

Vissza is aludt engedelmesen.

Hanem én, ha már ilyen jól felébredtem, úgy gondoltam, legalább szép dolgokra koncentrálva alszom vissza, szépeket fogok álmodni.

Elhatároztam, hogy félálomban Apróval fogok randizni szülés után, karomban tartva, összeölelkezve, simogatva, agyonpuszilgatva.

Már előre örültem ennek... de... nem sikerült. :(

Visszaaludtam, de az álom elmaradt.

Hiába, ez nem megy megrendelésre...

Pedig milyen jó is lenne!

Azért akadna téma bőven!

Mindenesetre Aprónak sikerült úgy bealudnia, hogy 11 órakor győzködni kellett, hogy aztán most már igazán napközben van, nem lehet átaludni a napot, ráadásul kezdtem aggódni, amiért nem érzem.

Megváltó oldalba rúgás!!!

Hú, de megnyugodtam!

Aztán szerencsére egész nap nagyon virgonc volt.

Lekönyörgött magának - kajákon és normál teaadagon kívül még - egy nagy adag csokit is.

De legalább nem olyan dolgot kíván, amit alapvetően nem szeretek.

"Jó" is lenne! Padlizsánkrémet eszegetni hobbiból!!!

Húúú, ebbe rossz belegondolni.

Így tehát megállapítható, hogy Apró, a rókák kergetésén túl azért nagyon toleráns.

Igaz, csirkét hónapok óta nem bírok enni, de ez legyen a legnagyobb bajom. Nem?

Ügyesen növöget, tündérien mocorog, apátimád!

Minden rendben!

Köszönöm Istenem!