Dolgozat, dolgozat minden mennyiségben.
Ma bekísértem a Páromat a városba, mert intézkednem kellett (volna).
Csekkeket feladni - kettőből az egyiket "ügyesen" itthon hagytam, a másikat így nem adtam fel, mondván azért sem fogunk kétszer sorban állni.
Könyvtárba kellett mennem, mert a túszul ejtett könyvekért már jelentkezett a tulaj - kaptam értesítést, hogy késésben vagyok a könyvek visszavitelével...
El is bandukoltam a könyvtárig, kezemben a mázsányi cuccal, amikor megláttam az ajtón, hogy délben nyitnak... KÖSZI!
El akartam vinni egy nadrágot és egy szoknyát kismamásítani, de csak a szoknyát találtam meg reggel a kapkodásban, a nadrágot nem, így erről is le kellett mondanom.
Teát akartam venni - tein (koffein) menteset, erre sikerült egy olyan ízt választanom, amit már jó ideje unok (más volt a csomagolás), és egy állott szappan ízűt. CSODÁS!!!
Mire éppen a falba kívántam verni a fejem, hogy ennyire nem lehetek balek, eldöntöttem, hogy nem hagyom magam.
Megvettem a tesóm névnapi ajándékát (ezt este meg is kapta és még örült is - valamit mégis sikerült eltalálnom! Csuhaj!), majd beültem a kedvenc kávézómba egy koffein mentes kávéra (elfogyott). Ekkor kértem egy csésze forró vizet, hogy teszek bele az általam vitt teafűből, mert nekik csak normál fekete teájuk van gyümölcs ízesítéssel.
Nekiültem a dolgozat folytatásának.
A szomszéd asztalnál ülő pasi mellém borított egy bögre forró teát, éppen megúsztam (ez sikertörténet), nem álltam benne bokáig.
A dolgozat halad, a Férjem elvitt ebédelni, ami csuda jó volt - szeretek vele időt tölteni. Ez most bután hangozhat, így csupaszon megjegyezve, de tényleg.
Szeretek utazni vele, mert olyankor beszélgetünk a világ dolgairól, könyvekről, a hitünkről, a reményeinkről, az emlékeinkről, a barátainkról és még ezer olyan dologról, amiről hétköznap esetleg csak érintőlegesen váltunk szót.
Szeretek vele várakozni, még ha valamelyikünk ettől (mármint a várakozástól) ideges is.
Jó, ha együtt sétálunk - még hidegben, ha fázom akkor is, mert az Ő keze meleg, nagy és erős. Megmelegíti az enyémet.
Ma jól esett az ebéd így együtt, pedig tegnap este óta masszív hányingerem volt.
Ebéd közben felvetette, mi lenne ha hazajönnénk, Ő itthon dolgozna, én haladnék a dolgozattal, ha nem menne vissza az irodába.
Örültem.
Csakhogy volt még két elintéznivalóm.
A könyvtár - 10 perc alatt végeztem, elnézték nekem a késést, újra kivettem a szükséges könyveket, a pasas pedig még mosolygott is rám.
A varrónő - bár csurig van munkával mégis elvállalta, hogy átvarrja a szoknyát és a nadrágot 1000-1500 Ft-ért.
Még a sztreccs anyagot is ő adja.
Jó fej!!!
Amikor ezeken túlestünk, kimentünk Gabóhoz, elrendeztünk mindent, aztán hazajöttünk.
Itthon mindenki tette a dolgát, később a szüleimhez mentünk köszönteni, kaptunk finom vacsorát és most itthon vagyunk.
Ennyi lett a megtévesztő napom.
Az elején azt mutatta, hogy kibabrál velem, de végül megkegyelmezett és minden jól sült el.
A csekkeket Drágám holnap feladja és ez is kipipálódik.
Közben valami fontos dologra jöttem rá:
kifejezetten szeretem, bizalmat érzek a mackó típusú emberek iránt.
A szomszéd asztalhoz - a teaborogatás és feltakarítás után - odaült egy pasi és egy nő. A pasas őszülő, mackós, szerintem kedves arcú ember volt.
Nem figyeltem mit beszélnek, volt dolgom nekem is, de ahogy ránéztem azonnal melegség járta át a lelkem.
Apukám is medve, a Férjem is ilyen alkat.
A Keresztapám mintapéldány és Mamikám baráti körében is van egy kedves mackó, ő Rudi.
Gyerekkorom óta szőlőfürtként lódok rajta.
Igazán kedves, víg kedélyű jóságos medve.
Ma döbbentem rá, hogy ez egy komoly gyengém...
Ezek szerint nem véletlenül gyűjtöm a plüssmackókat.
Ölelnivaló teremtmények!!!
Tündike ezt érti, hiszen a mackógyűjtésben sorstárs...
;)