Dolgozat, dolgozat minden mennyiségben.

Ma bekísértem a Páromat a városba, mert intézkednem kellett (volna).

Csekkeket feladni - kettőből az egyiket "ügyesen" itthon hagytam, a másikat így nem adtam fel, mondván azért sem fogunk kétszer sorban állni.

Könyvtárba kellett mennem, mert a túszul ejtett könyvekért már jelentkezett a tulaj - kaptam értesítést, hogy késésben vagyok a könyvek visszavitelével...

El is bandukoltam a könyvtárig, kezemben a mázsányi cuccal, amikor megláttam az ajtón, hogy délben nyitnak... KÖSZI!

El akartam vinni egy nadrágot és egy szoknyát kismamásítani, de csak a szoknyát találtam meg reggel a kapkodásban, a nadrágot nem, így erről is le kellett mondanom.

Teát akartam venni - tein (koffein) menteset, erre sikerült egy olyan ízt választanom, amit már jó ideje unok (más volt a csomagolás), és egy állott szappan ízűt. CSODÁS!!!

Mire éppen a falba kívántam verni a fejem, hogy ennyire nem lehetek balek, eldöntöttem, hogy nem hagyom magam.

Megvettem a tesóm névnapi ajándékát (ezt este meg is kapta és még örült is - valamit mégis sikerült eltalálnom! Csuhaj!), majd beültem a kedvenc kávézómba egy koffein mentes kávéra (elfogyott). Ekkor kértem egy csésze forró vizet, hogy teszek bele az általam vitt teafűből, mert nekik csak normál fekete teájuk van gyümölcs ízesítéssel.

Nekiültem a dolgozat folytatásának.

A szomszéd asztalnál ülő pasi mellém borított egy bögre forró teát, éppen megúsztam (ez sikertörténet), nem álltam benne bokáig.

A dolgozat halad, a Férjem elvitt ebédelni, ami csuda jó volt - szeretek vele időt tölteni. Ez most bután hangozhat, így csupaszon megjegyezve, de tényleg.

Szeretek utazni vele, mert olyankor beszélgetünk a világ dolgairól, könyvekről, a hitünkről, a reményeinkről, az emlékeinkről, a barátainkról és még ezer olyan dologról, amiről hétköznap esetleg csak érintőlegesen váltunk szót.

Szeretek vele várakozni, még ha valamelyikünk ettől (mármint a várakozástól) ideges is.

Jó, ha együtt sétálunk - még hidegben, ha fázom akkor is, mert az Ő keze meleg, nagy és erős. Megmelegíti az enyémet.

Ma jól esett az ebéd így együtt, pedig tegnap este óta masszív hányingerem volt.

Ebéd közben felvetette, mi lenne ha hazajönnénk, Ő itthon dolgozna, én haladnék a dolgozattal, ha nem menne vissza az irodába.

Örültem.

Csakhogy volt még két elintéznivalóm.

A könyvtár - 10 perc alatt végeztem, elnézték nekem a késést, újra kivettem a szükséges könyveket, a pasas pedig még mosolygott is rám.

A varrónő - bár csurig van munkával mégis elvállalta, hogy átvarrja a szoknyát és a nadrágot 1000-1500 Ft-ért.

Még a sztreccs anyagot is ő adja.

Jó fej!!!

Amikor ezeken túlestünk, kimentünk Gabóhoz, elrendeztünk mindent, aztán hazajöttünk.

Itthon mindenki tette a dolgát, később a szüleimhez mentünk köszönteni, kaptunk finom vacsorát és most itthon vagyunk.

Ennyi lett a megtévesztő napom.

Az elején azt mutatta, hogy kibabrál velem, de végül megkegyelmezett és minden jól sült el.

A csekkeket Drágám holnap feladja és ez is kipipálódik.

Közben valami fontos dologra jöttem rá:

kifejezetten szeretem, bizalmat érzek a mackó típusú emberek iránt.

A szomszéd asztalhoz - a teaborogatás és feltakarítás után - odaült egy pasi és egy nő. A pasas őszülő, mackós, szerintem kedves arcú ember volt.

Nem figyeltem mit beszélnek, volt dolgom nekem is, de ahogy ránéztem azonnal melegség járta át a lelkem.

Apukám is medve, a Férjem is ilyen alkat.

A Keresztapám mintapéldány és Mamikám baráti körében is van egy kedves mackó, ő Rudi.

Gyerekkorom óta szőlőfürtként lódok rajta.

Igazán kedves, víg kedélyű jóságos medve.

Ma döbbentem rá, hogy ez egy komoly gyengém...

Ezek szerint nem véletlenül gyűjtöm a plüssmackókat.

Ölelnivaló teremtmények!!!

Tündike ezt érti, hiszen a mackógyűjtésben sorstárs...

;)