Ezt a képet jó régen találtam. Nagyon tetszik. Szinte kedvet kap az ember almázni. Szerintem hozok is egyet és csokival fogom enni. Csak azért is!

Alma, mert megfogadtam, hogy minden reggel (estérre eléggé savas lennék tőle) megeszek egy almát, hogy jó sok vitamint küldjek Apróságnak.

Fagyi, mert tegnap estére elfogyott az itthon található csokiadag. Így aztán lementem a pincébe Anyósommal - később Apósomat is lecsalogattuk, mert kettesben nem találtuk - és felkutattuk a vészhelyzetre félretett doboz fagylaltot. (SZTRACSATELLA!!! Ez volt a kedvencem régen amíg laktóztoleráns voltam.)

Mostanában Kicsinyem visszaállította a békét tejcukor fronton, így az étcsoki gondot okoz, a tejcsoki (egyáltalán a tejtermékek) segítenek rajtam.

(Gabóval is így volt. A pocakosság ideje alatt nem volt gondom a tejtermékekkel - vagy csak kevés galibát okozott, amint megszületett, sajnos visszaállt a régi rend...)

Szóval szrtacsatella - igen nagy adagot eltüntettem, jóóóó volt.

Mára az én Drágám megint beállított egy adag csokival, aminek nagy része már el is tűnt.

A doga meg...

Nos még egy kis ideig meghatározza a napjaimat.

Fel a fejjel!

Ez is elkészül egyszer!

(Azok számára, akik most elkezdtek azon gondolkozni, hogy 20 kg alatt lesz-e a várandósság alatt felszedett kilók száma, elárulom, hogy a legutolsó mérésnél a beültetés előtti súlyom-1,5 kg voltam, ami így félidő után nem kedvező. Szerencsére Apró megfelelő méretű, érte nem kell aggódnom. Azon már inkább, hogy Mamikám szegénykém izgul, mi lesz velem, ha a súlyveszteség miatt nem lesz elég erőm a végén. De lesz! Meg még hízni is fogok. Ráadásul tényleg igyekszem sokszor enni, nassolni is. Egészségeset is, hizlalót is. Különben is esténként mamitelefon első percében be is kell számolnom az elfogyasztott ételekről Szigormaminak. IMÁDOM!)