Nagymamám egyszer csak elment oda.

Gondolkozni, reménykedni, szorítani, kérni.

Megnyugtató orvosi véleményt, felépülést, sikeres vizsgát, Nyúlnak kislány babát a három fiú után, megköszönni a lehetőséget - Varázslódokit, pocaklakókat, hálát adni az esküvőért, az összetartozásért.

Nem számított sem eső, sem hideg, sőt volt, hogy hó sem.

Ez az Ő "dolga". Ezt mondja.

Mi pedig hálásak vagyunk neki a gondoskodásért, azért, mert igenis TESZ VALAMIT.

Hogy ez most honnan jutott eszembe?

Katáék miatt is elment a kúthoz.

Talán fel sem tudom sorolni az apropókat, amik oda vezették.

Csodálatos Nagyanyám!

Az én örök Varázsló-Jóboszorkányom.

Hinni kell neki, ha kér valamit, vagy javasol, azt jó betartani, mert lehet, hogy nem azonnal, de beigazolódik, tudja miről beszél.

Most én adok hálát ÉRTE, a kútért és hogy ennek részese lehetek!