Elékezett ez a nap is. Zádi ma óvodás lett.

Boldog, vidám, rosszcsont kis óvodás. Nyilván ő lett a legkoszosabb az udvaron, persze a legvizesebb is. Jóval a többiek előtt fel kellett vinnem az öltözőbe, hogy száraz ruhát adjak rá.

Elkelt a teljes szerviz... Az udvari játék után a nadrágot, harisnyát, az ebéd után az atlétát, pólót és pulóvert kellett cserélni. A mosógép alighanem hasznosnak fogja érezni magát.

Ma este elolvastuk a diafilmen őrzött verses mesét - Donászy Magda: Első nap az óvodában című történetét.

Kicsi koromban ez a dia nagyon a szívemhez nőtt... Arról álmodoztam, hogy majd én is megmutathatom a gyermekemnek az óvodai léte első napján.

És ez az álom ma végre valóra vált...

Nem is reméltem már. Sajnos a féltve őrzött diafilmemnek nyoma veszett az idők során. A többi megvan, de ez eltűnt. A szüleim segítségével ma mégis meg tudtam mutatni Zádinak. Nagyon tetszett neki - is.

Csak azt nem értette, miét pityereg az anyukája a végén...

Örülök, büszke vagyok az én óvodásomra nagyon... és fáj a Gabóval meg nem valósulhatott álmom...