Már pár nappal ezelőtt megmutatta, hogy egyértelműen tudja, hol szokott pancsizni esténként (a fürdőszobára szoktunk át egy ideje). Felkéretőzik a karomba és mutatja az utat. Az is nyilvánvaló a számára, hogy hol laknak a macskák (nagyjából tényleg ez a fontossági sorrend...)

Ha mondjuk neki (és van kedve, mert éppen nincs fontosabb dolga) akkor megmutatja hol a konyha. A fürdőszoba (a földszinten) akkor érdekes, ha megy a mosógép (ezt egy menetidő alatt többször is le kell ellenőriznie.

Sajnos péntek óta megtanulta hol "lakik" apa. Az elkülönítés érezteti a hatását. Időnként felmegyünk köszönni neki, hogy lássa, hogy megvan, nem veszett el és szereti, csak most nem jöhet ki, mi pedig nem mehetünk be. Sokszor megpróbál a lépcsőn felszökni hozzá.

Tudja a különbséget az add oda (dehogy is adja!!!) és a mutasd meg között. A mutasd meg kérésre nyugodtan odaviszi a céltárgyat a célszemélyhez és megmutatja, mert tudja, hogy nem akarjuk elvenni a kincsét. Az add oda esetében elindul arra, hogy lássuk, tudja kinek KELLENE odaadnia, majd sarkon fordul és éppen az ellenkező irányba rohan. Ezt még gyakorolni kell.

A telefonálás a legnagyobb meccsünk, mert rajong a telefonért, főleg ha csörög. Azonnal megérkezik a telefonáló felnőtthöz és lilára tudja ordítani a fejét, hogy azonnal adjuk oda a telefont neki. (Van itt öntudat kéremszépen!)

Nem különösebben szeretem, ha megkapja, de néha én is elgyengülök és odaadom, hogy "beszélhessen" (egyetlen hangot sem ad ki ilyenkor) pár szót anyukámmal, vagy nagymamámmal.

Ennek az az eredménye, hogy vigyorog és lelép a telefonnal, amit teljes lendülettel nyomogat - így előbb lenémítja a készüléket, majd kinyomja a telefont.

A mai kedvencem egy olyan beszélgetés, amely anyósom és nyúl között zajlott. Csakhogy amint megcsörrent a telefon Zümi odarohant és ő is akart beszélni nyuszival.

Persze ahogy megkaparintotta egy hangja nem volt tovább, csak vigyorgott. Nyúl egy idő után elköszönt és mondta Zádinak, hogy leteszi a telefont. Zádi figyelt, majd ő is letette (de nem a vonalat bontotta, hanem a telefont tette a földre). Ráhajtotta a fejét és tovább figyelt.

Nos, vannak még fogalmi zavaraink. Ilyen volt például a felhúzzuk-felhúzzuk is.

Merthogy felhúzzuk a zoknit és a zenélő játékot is. - Pici babám először a lábára tette, amikor azt kértük tőle, hogy húzza fel a zenélő csillagját. (A hiba a mi készülékünkben volt.)

Édesem egyre nagyobb rajongással övezi a szopit is.

Ma este például már félálomban volt, amikor elengedte és kacagva közölte, hogy CICI!

Drága csibém! Én is szeretem ezeket a pillanatokat!

Apa ápolás alatt karanténban.

Hiányolja a családját és mi is hiányoljuk őt.

Zádi napközben meg- megpróbál belógni hozzá.

Csak úgy "véletlenül" megnyomja az ajtót (nem túl jó a zárja) és amikor kinyílik, alig tudjuk megfogni, hogy ne menjen be.

Sőt, egy alkalommal kiment az előszobába és hangosan felkiáltott, hogy ABA! (Ez apát jelent Zádiul.)

Amúgy jön-megy a kis haramia, próbálgatja a határait.

Borzasztó dühös, ha valami nem sikerül, vagy valamit nem engedünk neki, ami pedig eget rengetően fontosnak tűnik - például a vasalódeszkát magára rántani, vagy a macskakaját megkóstolni, vagy anyukámmal telefonon beszélni. (Ez magyarázatra szorul. Zádi nem beszél a telefonba - nyilván - de még csak nem is hallgat, hanem elfut vele és a gombokat nyomogatja - legtöbbször bontja a vonalat. Ma is, amikor anyukámmal beszéltem, odajött, mondta, hogy mama, elkapta a telefont, elfutott vele és lenyomta. Kétszer. Nos, ezután elvettem és nem voltam a kedvence...)

Eszik, mint a gép, mindent meg akar kóstolni. Ma sóskalevest kóstolt (teljes ebédje után) és tejfölös-paprikás szeletet. A főtt tésztát minden formában és mennyiségben megenné. (Megjegyzés: a tejfölös szelet laktózmentes, a főtt tészta pedig tojásmentes egyelőre.)

Tudom, hogy életkori sajátosság, hogy mindent a szájába vesz, de a hideg is kiráz a megismerés ezen módjától.

(Még élénken emlékszem a pelenkában felfedezett almafa levélre... Nem lennék boldog, ha a következő kerti séta után tényleg ott figyelne a pókláb...)

Megyek vele, kikapkodok a kezéből minden olyat, amit nem igazán kellene megennie - ha sikerül. Ha nem, akkor jön a "mi van a szádban?", "mit ettél meg már megint?" és a mutasd a szádat!", vagy "mutasd a nyelved!"

Ennek eredménye, hogy ha a nyelvét kérdezem, megmutatja. Olyan édes, ahogy kinyújtja, hogy nézzem meg.

Egyre okosabb!!! (Na nem azért, mert az én fiam, de tényleg! )

Tündér rosszaság!

Alapvetően vendégszeretőek vagyunk.

Örömmel fogadjuk a látogatókat. Nem csak akkor, ha mi hívtuk őket, hanem akkor is, amikor számunkra kedves emberek bejelentkeznek.

DE... amikor a látogató egy hívatlan és undok alak, amikor kifejezetten bajt kavar... Akkor szeretném hamar házon kívül tudni.

Emlékeztek arra a régi filmre? Magyarul azt hiszem Kitúr-lak volt a címe. Rém rossz film szerintem, de az alap szituáció hasonló...

Na, mielőtt bárki valós személyre gondolna, nem, nem emberszerű lény aki/ami hívatlanul bekopogtatott, hanem egy vírus.

Az a bizonyos minden oldalról kipucolós.

Azt hiszem férjemdrágához szegődött társul valahol, hiszen (egyelőre) máson nem jött ki a baj.

Reggelre támadt, szegény páromat azonnal izoláltuk külön szobába, mindent fertőtlenítettünk, szellőztettünk. Zümikém ma nem is találkozott apukájával, mert féltettük.

Drágám annyira rosszul volt, hogy lényegében egész nap feküdt/aludt.

Húúú remélem hamar túl lesz rajta! Több okból is.

Utálom, hogy rossz neki, és frászolok, nehogy Zádi is megkapja.

A hányás és én nagyon nem vagyunk barátok. Mármint ha a babám hány.

Gabó ezzel került anno kórházba (végleg), már akkor lever a víz, ha Nyúl valamelyik kicsije hány. Szeretném ezt a dolgot a lehető legtovább elodázni.

Szóval ez a látogató jobban tenné, ha lépne már tőlünk.

Imádkozom, hogy ne barátkozzon több családtaggal.

Ma nem tudok - vagyis nem akarok írni.

Gáborokat felköszöntöttük, kit hol, kit hogyan.

Az egyik köszöntés jó volt, a másik nehéz...

"Odaát" remélem jót ünnepelnek.

Drága Kisfiam! Még egy ünnep úgy, hogy nem ölelhetlek...

Szeretünk nagyon!

Bárhol, bárhogyan, de nagyon!

Akik pedig ma valahogy velünk voltak (e-mailben, sms-ben, telefonon, gondolatban, szeretetben) küldj szép álmokat éjszakára és öleld meg a lelkeiket, amikor álmukban meglátogatnak.

Remélem mi is találkozunk!

ezen az éjszakán került Gabó kórházba.

Előbb Karcagon, majd átszállították Debrecenbe...

Még érzem, látom magam előtt, tudom az akkor történteket.

Előkerül egy szomorú mozi a fejemben.

Bárcsak egy film lenne tényleg, amit el lehet kapcsolni!

Bárcsak...