Jól tippeltem az előző éjszaka kilátásairól...

Szegény babám ma sem indult jobban az alvásnak. Letiltotta az apját a fogmosásról. Nagyon érzékeny lehet neki, ha nem engedi, hiszen fogat mosni amúgy nagyon szeret kb. fél éves kora óta.

Egyszer fordult eddig elő, hogy ugyanígy nem engedte, hogy hozzáérjünk, akkor is éppen fogzás közben volt.

De térjünk vidámabb témákra.

Zümikém ma evett először fagyi - tölcsért.

Megkérdeztük, nem volt olyan tejmentes fagyi, ami nem aprómagvas, vagy citrom, így nem erőltettük a fagylaltot, csak tölcsért kapott.

Először hadonászott vele, majd amikor én beleharaptam, már ő is tudta mi a teendője és szépen eltüntette az egészet, sőt utána még egy fél rolettit is leküldött.

Azért csak felet, mert először túlságosan megszorította és a finomság szétrobbant a kis kezében. Volt is elégedetlen sopánkodás utána!!!

A másik felét azért örömmel eltüntette.

Nagyot sétáltunk hármasban. Szeretem az ilyen napokat. Ilyenkor elhiszem, hogy van életünk a rohanások között és nem csak túlélnünk kell, hanem megélni, kiélvezni az életet.

Ez most kicsit depresszívnek tűnhet, sajnos van is rá okunk. Itt és most nem taglalom. Ha kilátunk a gödörből, majd elmesélem milyen is volt lent. Egyelőre itt még nem tartunk.

Mindenesetre jó volt kicsit elfelejtkezni a mindennapok őrléséről és sétálni a napsütésben.

Délután a párom amerikai palacsintát sütött és juharszirupot ettünk hozzá.

Azt hiszem nem kerültem közelebb a gasztronómiájukhoz. Nem, nem életem párján múlt a dolog. Egyszerűen furcsa nekem.

Ugyanúgy, mint a mogyoróvaj, vagy a földimogyoró édesen. (M&M's, vagy snickers szóba sem jöhet nálam...)

Vettünk viszont olyan főznivaló tésztát Zádinak, ami nem tartalmaz tojást (azt még nem ehet), így este a vacsorához kapott is egy adagot. Egyszerűen rajong a főtt tésztáért.

Ebben rám hasonlít.

Azt hiszem, csak címszavakra futja ma, mert Zádi nagyon rosszul alszik. Szerintünk a fogacskája mocoroghat, mert napközben sem tudott nyugodtan pihenni.

Folyamatosan érezni akarja, hogy érintem.

Mindenesetre meg akarom örökíteni, hogy kicsi fiam ma megpróbált befolyásolni... Egy éves!!!

Kingi ma először látogatott hozzánk a betegsége óta. Másfél hete nem találkozott a két csöpp.

Az első 5 percben nagyon örültek egymásnak, aztán kezdődtek a harcok. Hiába volt elöl 100 játék, nem bírtak 2 olyat találni, amivel játszhatnának. Mindig mindkettőnek az kellett, ami a másiknál volt.

Ez nyilván nem baj, Zádinak is meg kell tanulnia osztozkodni, mert ölelhető tesó híján az unokatesói maradnak (remélem csak egyelőre) akikkel ezt megtanulhatja.

Szóval ment a patália, aminek hevében Kinga egyszerűen odasózott Züminek egyet.

Nagy meglepetésemben felhördültem. Nem szidtam, nem kiabáltam, de egy nyomatékos "Naaaa!" azért kijött.

Mindkét lurkó behúzta a nyakát és meglepetten rám nézett.

Zádi kapcsolt előbb. Gyorsan összerakta a buksijában, hogy akkor most ő az elszenvedő alany és elkezdett nyüszíteni, hogy bizony Kingi bántotta...

(Majdnem hangosan felröhögtem. Nem, nem szívtelenségből, csak a helyzet komikuma miatt. Amíg nem jeleztem nemtetszésem, addig fel sem tűnt neki a nyakleves.) Amint szóltam érte és egyértelműen Kingára néztem csúnyán, azonnal manipulálni akart a kis piszok.

Imádnivaló.

Rögtön helyre tettem egy "na te meg aztán ne kezdj el árulkodni"-val.

Meg kell tanulnia megvédeni magát, nem vehetem ezt át tőle. Ráadásul az sem lenne baj, ha tudnának együtt játszani és nem egymás játékának ellehetetlenítése lenne a fő elfoglaltságuk.

Mindegy, idővel kialakul.

De, hogy éppen egy évesen már ennyi sütnivalója legyen???

Hihetetlen!

A többi történés tényleg címszavazva:

- a két kicsi szabályosan kergetőzik

- voltunk játszótéren: csúszda, mérleghinta, hinta, rugós izémizé, gyalogséta

- kutyaugatás átértelmezve: kutyát ugatni

Még egy megjegyzés: remélem a fogak, amik így megkínozzák szépen - épen megmaradnak a csontfogakig és azok is. Ha már ennyit szenved miattuk.

úgy jó, ha a család egyik felnőtt tagja négykézlábra ereszkedik és mászik a hol futkározó, bukdácsoló, székek között kukucskáló, hol maga is mászva közlekedő egy éves után. Néha elől...

Mert a legjobb játszótér rossz időben az ebédlő, a legjobb játékszer pedig a család azon szerencsés tagja, akit kiszemel Zádi erre a nemes feladatra.

Göndöröket kacag, eliszkol, bevár, ránk veti magát és már ott sincs.

Ha észrevesszük, hol szeretne kukucsolni és ott leselkedünk mi is, újabb kacaj a jutalmunk.

Mostanra tökéletességig fejlesztette a módszert, hogy kell esés nélkül hirtelen irányt változtatni nem csak mászva, hanem gyalog is.

Jó móka a nagyszülőket térdre kényszeríteni.

...

Gondban vagyok, mert a gyümölcsöket csak nagyon ritkán eszi.

Nem örülök, mert mi (a teljes család oda-vissza) nagy gyümölcsevők vagyunk, ráadásul nagyon nagy szüksége is van a vitaminokra.

Az almát csak darabosan hajlandó elfarigcsálni - ma mondjuk erre sem panaszkodhatok, mert 3 szép nagy gerezdet megevett belőle.

A banán időszakosan jól csúszik, aztán dacol vele.

A narancs... nos, az elvileg még tiltott lenne, mert a citrusok allergiát okozhatnak, ráadásul mindenféle ***ral bekenik a narancs, a citrom és a lime külsejét, hogy frissen érkezzenek meg, emiatt a héjukat már nem is tartják emberi fogyasztásra alkalmasnak - köszi.

Be kell vallanom, hogy bizony Zádi szívesen kortyolgatott mindig is az én kizárólag gyümölcs tartalmú teáimból, amiben bizony található narancshéj.

Mivel ettől nem volt gondja, engedtem egyszer, hogy belekortyoljon a narancslevembe.

Érdekes módon, jól esett neki.

Ezek után óvatosan a narancsot is kipróbáltam.

Tudom, hogy nem szabad, meg felelőtlenség, de egyáltalán nincs semmi baja tőle.

Remélem ez így is marad.

Sajnos a barackot minden formában elutasítja, a cseresznye sem aratott nagyobb sikert.

Az ananász sem kellett neki, így tényleg örülök, ha valamilyen gyümölcs ízlik, és azt bizony adagolom is, amennyire csak tudom.

Ma történt először, hogy megevett egy egész gerezd narancsot. Rájött, hogy a levét ki is tudja szopizni belőle és ezen jókat szórakozott. (Finom édes narancsot hozott anyósom.)

Tényleg sok mindent megpróbáltam. Eleinte megfőztem az almát, nehogy fájjon a pocakja. - nem ette meg.

Lereszeltem - detto.

Főztem belőle kompótot, vagy szószt - elég messzire küldött vele.

A barackkal is hasonló volt a helyzet.

Kapta nyersen - éppen csak le nem hányt.

Kompótban - jóóó messzire el tudta köpni.

Lekvárban - még a hideg is kirázta. (Fini házi őszibarack lekvár volt pedig. (Úgy tudom a sárgabarack allergizál.)

Az ananásszal is mindent végig próbáltam.

Apósom manőverezett a múltkor a fiúknak (Nyúl fiainak) egy nagy adag házilag aszalt gyümölcsöt (almát, körtét, szilvát, cseresznyét és epret) abból kapott egy aszalt almát és olyan boldogan csócsálta, hogy azonnal kerített apósom egy nagy edénnyel, hadd egye a mi drága babánk.

A cseresznye aszalva sem kellett neki, de ma megkóstolhatta a szilvát és igazán nagyon boldogan csócsálta.

Ennyit a gyümölcsökről.

Tervezem, hogy egyszer összeírom a sok hibás lépést, amit bizony folyamatában (bizonyos dolgokat visszaesőként) elkövetünk.

Nem, nem gyónás lesz , csak nem akarok hamisan rózsaszín képet festeni az elveinkről és azok betartásáról.

De ez még nem most lesz.

Majd.