Jól tippeltem az előző éjszaka kilátásairól...

Szegény babám ma sem indult jobban az alvásnak. Letiltotta az apját a fogmosásról. Nagyon érzékeny lehet neki, ha nem engedi, hiszen fogat mosni amúgy nagyon szeret kb. fél éves kora óta.

Egyszer fordult eddig elő, hogy ugyanígy nem engedte, hogy hozzáérjünk, akkor is éppen fogzás közben volt.

De térjünk vidámabb témákra.

Zümikém ma evett először fagyi - tölcsért.

Megkérdeztük, nem volt olyan tejmentes fagyi, ami nem aprómagvas, vagy citrom, így nem erőltettük a fagylaltot, csak tölcsért kapott.

Először hadonászott vele, majd amikor én beleharaptam, már ő is tudta mi a teendője és szépen eltüntette az egészet, sőt utána még egy fél rolettit is leküldött.

Azért csak felet, mert először túlságosan megszorította és a finomság szétrobbant a kis kezében. Volt is elégedetlen sopánkodás utána!!!

A másik felét azért örömmel eltüntette.

Nagyot sétáltunk hármasban. Szeretem az ilyen napokat. Ilyenkor elhiszem, hogy van életünk a rohanások között és nem csak túlélnünk kell, hanem megélni, kiélvezni az életet.

Ez most kicsit depresszívnek tűnhet, sajnos van is rá okunk. Itt és most nem taglalom. Ha kilátunk a gödörből, majd elmesélem milyen is volt lent. Egyelőre itt még nem tartunk.

Mindenesetre jó volt kicsit elfelejtkezni a mindennapok őrléséről és sétálni a napsütésben.

Délután a párom amerikai palacsintát sütött és juharszirupot ettünk hozzá.

Azt hiszem nem kerültem közelebb a gasztronómiájukhoz. Nem, nem életem párján múlt a dolog. Egyszerűen furcsa nekem.

Ugyanúgy, mint a mogyoróvaj, vagy a földimogyoró édesen. (M&M's, vagy snickers szóba sem jöhet nálam...)

Vettünk viszont olyan főznivaló tésztát Zádinak, ami nem tartalmaz tojást (azt még nem ehet), így este a vacsorához kapott is egy adagot. Egyszerűen rajong a főtt tésztáért.

Ebben rám hasonlít.