úgy jó, ha a család egyik felnőtt tagja négykézlábra ereszkedik és mászik a hol futkározó, bukdácsoló, székek között kukucskáló, hol maga is mászva közlekedő egy éves után. Néha elől...

Mert a legjobb játszótér rossz időben az ebédlő, a legjobb játékszer pedig a család azon szerencsés tagja, akit kiszemel Zádi erre a nemes feladatra.

Göndöröket kacag, eliszkol, bevár, ránk veti magát és már ott sincs.

Ha észrevesszük, hol szeretne kukucsolni és ott leselkedünk mi is, újabb kacaj a jutalmunk.

Mostanra tökéletességig fejlesztette a módszert, hogy kell esés nélkül hirtelen irányt változtatni nem csak mászva, hanem gyalog is.

Jó móka a nagyszülőket térdre kényszeríteni.

...

Gondban vagyok, mert a gyümölcsöket csak nagyon ritkán eszi.

Nem örülök, mert mi (a teljes család oda-vissza) nagy gyümölcsevők vagyunk, ráadásul nagyon nagy szüksége is van a vitaminokra.

Az almát csak darabosan hajlandó elfarigcsálni - ma mondjuk erre sem panaszkodhatok, mert 3 szép nagy gerezdet megevett belőle.

A banán időszakosan jól csúszik, aztán dacol vele.

A narancs... nos, az elvileg még tiltott lenne, mert a citrusok allergiát okozhatnak, ráadásul mindenféle ***ral bekenik a narancs, a citrom és a lime külsejét, hogy frissen érkezzenek meg, emiatt a héjukat már nem is tartják emberi fogyasztásra alkalmasnak - köszi.

Be kell vallanom, hogy bizony Zádi szívesen kortyolgatott mindig is az én kizárólag gyümölcs tartalmú teáimból, amiben bizony található narancshéj.

Mivel ettől nem volt gondja, engedtem egyszer, hogy belekortyoljon a narancslevembe.

Érdekes módon, jól esett neki.

Ezek után óvatosan a narancsot is kipróbáltam.

Tudom, hogy nem szabad, meg felelőtlenség, de egyáltalán nincs semmi baja tőle.

Remélem ez így is marad.

Sajnos a barackot minden formában elutasítja, a cseresznye sem aratott nagyobb sikert.

Az ananász sem kellett neki, így tényleg örülök, ha valamilyen gyümölcs ízlik, és azt bizony adagolom is, amennyire csak tudom.

Ma történt először, hogy megevett egy egész gerezd narancsot. Rájött, hogy a levét ki is tudja szopizni belőle és ezen jókat szórakozott. (Finom édes narancsot hozott anyósom.)

Tényleg sok mindent megpróbáltam. Eleinte megfőztem az almát, nehogy fájjon a pocakja. - nem ette meg.

Lereszeltem - detto.

Főztem belőle kompótot, vagy szószt - elég messzire küldött vele.

A barackkal is hasonló volt a helyzet.

Kapta nyersen - éppen csak le nem hányt.

Kompótban - jóóó messzire el tudta köpni.

Lekvárban - még a hideg is kirázta. (Fini házi őszibarack lekvár volt pedig. (Úgy tudom a sárgabarack allergizál.)

Az ananásszal is mindent végig próbáltam.

Apósom manőverezett a múltkor a fiúknak (Nyúl fiainak) egy nagy adag házilag aszalt gyümölcsöt (almát, körtét, szilvát, cseresznyét és epret) abból kapott egy aszalt almát és olyan boldogan csócsálta, hogy azonnal kerített apósom egy nagy edénnyel, hadd egye a mi drága babánk.

A cseresznye aszalva sem kellett neki, de ma megkóstolhatta a szilvát és igazán nagyon boldogan csócsálta.

Ennyit a gyümölcsökről.

Tervezem, hogy egyszer összeírom a sok hibás lépést, amit bizony folyamatában (bizonyos dolgokat visszaesőként) elkövetünk.

Nem, nem gyónás lesz , csak nem akarok hamisan rózsaszín képet festeni az elveinkről és azok betartásáról.

De ez még nem most lesz.

Majd.