Már pár nappal ezelőtt megmutatta, hogy egyértelműen tudja, hol szokott pancsizni esténként (a fürdőszobára szoktunk át egy ideje). Felkéretőzik a karomba és mutatja az utat. Az is nyilvánvaló a számára, hogy hol laknak a macskák (nagyjából tényleg ez a fontossági sorrend...)

Ha mondjuk neki (és van kedve, mert éppen nincs fontosabb dolga) akkor megmutatja hol a konyha. A fürdőszoba (a földszinten) akkor érdekes, ha megy a mosógép (ezt egy menetidő alatt többször is le kell ellenőriznie.

Sajnos péntek óta megtanulta hol "lakik" apa. Az elkülönítés érezteti a hatását. Időnként felmegyünk köszönni neki, hogy lássa, hogy megvan, nem veszett el és szereti, csak most nem jöhet ki, mi pedig nem mehetünk be. Sokszor megpróbál a lépcsőn felszökni hozzá.

Tudja a különbséget az add oda (dehogy is adja!!!) és a mutasd meg között. A mutasd meg kérésre nyugodtan odaviszi a céltárgyat a célszemélyhez és megmutatja, mert tudja, hogy nem akarjuk elvenni a kincsét. Az add oda esetében elindul arra, hogy lássuk, tudja kinek KELLENE odaadnia, majd sarkon fordul és éppen az ellenkező irányba rohan. Ezt még gyakorolni kell.

A telefonálás a legnagyobb meccsünk, mert rajong a telefonért, főleg ha csörög. Azonnal megérkezik a telefonáló felnőtthöz és lilára tudja ordítani a fejét, hogy azonnal adjuk oda a telefont neki. (Van itt öntudat kéremszépen!)

Nem különösebben szeretem, ha megkapja, de néha én is elgyengülök és odaadom, hogy "beszélhessen" (egyetlen hangot sem ad ki ilyenkor) pár szót anyukámmal, vagy nagymamámmal.

Ennek az az eredménye, hogy vigyorog és lelép a telefonnal, amit teljes lendülettel nyomogat - így előbb lenémítja a készüléket, majd kinyomja a telefont.

A mai kedvencem egy olyan beszélgetés, amely anyósom és nyúl között zajlott. Csakhogy amint megcsörrent a telefon Zümi odarohant és ő is akart beszélni nyuszival.

Persze ahogy megkaparintotta egy hangja nem volt tovább, csak vigyorgott. Nyúl egy idő után elköszönt és mondta Zádinak, hogy leteszi a telefont. Zádi figyelt, majd ő is letette (de nem a vonalat bontotta, hanem a telefont tette a földre). Ráhajtotta a fejét és tovább figyelt.

Nos, vannak még fogalmi zavaraink. Ilyen volt például a felhúzzuk-felhúzzuk is.

Merthogy felhúzzuk a zoknit és a zenélő játékot is. - Pici babám először a lábára tette, amikor azt kértük tőle, hogy húzza fel a zenélő csillagját. (A hiba a mi készülékünkben volt.)

Édesem egyre nagyobb rajongással övezi a szopit is.

Ma este például már félálomban volt, amikor elengedte és kacagva közölte, hogy CICI!

Drága csibém! Én is szeretem ezeket a pillanatokat!