Reggel,

 2011.07.03. 20:28

ahogy mindig induláskor, elénekeltük a közös reggeli imát.

Apa, és én. Zádi hallgatta. - Ahogy mindig.

Himnusz

(Reggeli imádság)

Ragyogva fénylik már a nap
Az Úrhoz szálljon énekünk,
Hogy minden ártót űzzön el
Járjon ma mindenütt velünk.

Nyelvünket fogja fékre ma
Ne szóljon rút perek szava,
Szemünket védőn óvja meg
A hívságot ne lássa meg.

Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség
A testnek dölyfét törje meg
Étel s italban hősi fék.

Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.

Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát,
S a Szentlelket, vigasztalót
Most és örök időkön át.

A végén mindig hozzáfűzzük, hogy ÁMEN.

Ez ma is így történt.

Csakhogy ma nem ketten, hanem hárman fűztük a végére, ÚGY LEGYEN!

Döbbenten néztünk Zádira.

Ő is mondta.

Gonosz módon újra kipróbáltuk.

Az utolsó versszakot újra elénekeltük, hogy lássuk, csak véletlen volt-e.

NEM!

Szándékosan, velünk egy időben tette hozzá ő is.

Nem később, utánunk ismételve, hanem tudta előre, hogy ez következik.

(Napközben újra megpróbáltam... )

Volt még egy kedves "szava".

Egyelőre az autót brümm-brümm-ként emlegeti.

Ma próbáltam kimondatni vele, hogy autó.

Egy-két alkalommal noszogattam, erre ő diadalomittas képpel közölte: AUBRÜMM-BRÜMM!

Tegnap óta ragozni is akar, így született a PAPÁM (elsőként), majd ANYÁM, APÁM is követte.

Ezeket egyelőre rendszertelenül és össze-vissza használja, nagy vigadalmunkra.

Kéremszépen, lassan érkeznek a gyerekszáj bejegyzések!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr496489157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása