Nem a lépcsőnél, hanem a nappaliban, de a lényeg ugyanaz

Fél éves és 5 napos Zádikánk gondolt egyet ma délután és felkapaszkodott a nappaliban az ülőkére, felhúzta magát, majd felállt.

Csak úgy.

Persze rohantunk oda, nehogy eldőljön, de már akkor borult is. Jót kacagott a dolgon, majd kezdte elölről a mutatványt. Elismételte 3-szor, aztán megpihent, majd újabb 4 alkalommal bemutatta az akkorra ideérő szüleimnek is.

Nyilván élvezte, hogy a figyelem középpontjában áll - szó szerint.

Túl korai

Ezt én is tudom. A fejlesztők is tudják, éppen csak Zádi maradt le erről az információról.

Amióta pedig rájött, hogy fel tud állni, szorgalmasan gyakorolja - szerintem élvezi az új perspektívát.

Még sokat borul, majd idővel kitapasztalja.

Mai tapasztalatok ezen kívül még:

* a krumplipüré kiolvasztott anyatejből nem finom - szegénykém majdnem lehányt...

* a barack és az alma úgy jó, ha harapni lehet (akár fog nélkül is...)

* ha anya csipeget nekem finomságokat, folyton sürgetem, hogy gyorsabban adagolja a számba.

Egyre érdekesebb napjaink vannak...

(Nagyon élvezem! )

No, mégis találtam. A miénk hasonló, csak nem körkörös a mintája, hanem kockás. Tényleg gyönyörűűűű!

Jobb képet nem találtam

nem utoljára!!!

Tuti elő fog még fordulni, de ilyen még nem volt.

Zádi eddig is mindig pakolni akart az asztalon, mert ott ugyebár minden érdekes.

Szoktunk neki adni műanyag poharakat, tálakat, hogy tudjon rendezgetni, de nyilván az kell neki, amit nem szabad.

Ilyen például:

* a kés - hááát, így járt...

* az ebédünk - kicsit korai lenne a rakott krumpli csípős kolbásszal

* a kiflis zacskó (csomót kötöttünk a végére és zacsin keresztül rágta a kifli csücsköt... öööööö )

* a bögrém

Igen igen, a bögrém.

Drága párom sok évvel ezelőtt Kuvaitból hozott nekem (illetve nekünk) starbucks bögrét. Soha nem láttam még ezeknél szebb bögréket! De tényleg! Fél literes mozaikmintás piros-sárga-zöld kockás. Drágámé pedig több féle kék kockás. Nagyon-nagyon szépek!

Nagy teaivó vagyok, a pocakosság alatt nagy hiányérzetet keltett a fekete tea megtagadása, de nem akartam teinnel (a teában lévő koffeinszerűséggel) mérgezni Zádit. Még most, a szoptatás miatt is csak teinmentes gyümölcsteákat iszom, napi kb. 3-4 litert.

Forrón, a legnagyobb nyárban is. Szerintem nekem ez az üzemanyag az élethez.

Visszatérve a bögrékhez, a tea alkalmankénti mennyisége miatt neki sem állok 2-3 dl-es poharakkal szórakozni.

(Volt már 7 dl-es bögrém is, azt nagyon szerettem az irodában. Oda nem mertem az itthoni bögrét bevinni... Nehogymitörténjen...)

Szóval a bögrémet már régen kinézte magának Zádi. Nyújtogatja a kezeit érte. Nem merem odaadni neki... még nem.

Mindenesetre ma addig-addig erőlködött, hogy megnézze, hogy adtam neki egy kiskanálnyi almateát belőle. Látszólag megnyugodott.

Hanem aztán a vacsoránál, amikor az apja ölében állva rendezgetett (nyilván eltettem előle kést, villát, vágódeszkát, porcelántányért, mindenfélét és elé tettem a pakolni valóit) egyszer csak ugrott egyet előre az asztal közepe felé és egy gyors mozdulattal felborította a bögrémet, magára öntve a teámat.

Apja felugrott vele, ő is meglepődött, de mivel a tea nem volt már forró (lassan jutottam a vacsorához), a vászon terítőn pedig jól mutatott a tócsa, inkább nekiállt tapicskolni benne.

Drága babánk bizony disznólkodott...

Először, de nyilván nem utoljára...

Ezt a képet ma kaptam.
Nagyon tetszik.

Mire esténként idejutok már igazán nem vagyok eszemnél.

Csak így történhetett, hogy kimaradt valami nagyon fontos a féléves összefoglalóból.

Le kellett vinnünk Zádi ágyának az alját, mert félő volt, hogy kiugrik a drága.

Éppen 28-án tette lejjebb apája. Semmi zökkenőt nem okozott neki a váltás - ez arról is elmondja a frankót, mennyi időt tölt a saját ágyában...

Jól van na! Hajnalban a kétóránkénti szopiztatások után/közben van, hogy belealszom a szoptatásba és mellettem felejtem Zádit. Öööööööööööö.

De tényleg nem zavarja. Volt már az ágyában azóta (most éppen ott alszik - de tényleg!!!).

Tegnap és ma este a déli etetésben próbálgatott alma, barack, alma-krumpli, ma pedig barack-krumpli etetés után este is készítettem egy kis nyers gyümölcsöt harapható formában (Zádi harapja is fogatlanul, így aztán időnként vadászom ki a darabokat a szájából, nehogy megfulladjon...

Szóval először a kezébe adok egy darabot (ketten fogjuk) és szopogatja, dörzsöli vele az ínyét, majd szívja veszettül, végül le- letör egy darabot, amit szívtelen anyja azonnal elkoboz.

Amikor már többedszer vadászok a szájából darabokat, elveszem az almacikket és le- lecsippentek egy minikét neki, amit gondosan szétpréselek az ujjaim között, ő pedig vígan rágcsálja (igen, fogatlanul az ínyével préseli szét).

Szóval megnyugodtam kicsit, az evéssel jól haladunk.

Két napja mozgásban is újat produkál, mert nem négykézlábazik a szó azon értelmében, hogy a térdével támaszkodna, hanem kinyújtja a lábait és talpon van, no meg a kezein támaszkodik - igen, ez a "büdös bogár" pozíció...

Húúú, megyek és lefekszem, mert koppan a fejem a billentyűzeten.

Kicsit fáradt vagyok. - Nem, nem kicsit...

Ennél egy icipicikét nagyobb lovacskát láttunk... ;-)

Nyúl fiai versenyre készülnek, így aztán nagyon sokat gyakorolnak. A megmérettetés részeként lóháton különböző feladatokat/mutatványokat hajtanak végre.

Okkal, joggal büszke rájuk. Tegnapelőtt megbeszéltük, hogy ma kiviszem a nagyszülőket a lovardába, hogy saját szemükkel is láthassák az attrakciókat. MEGÉRTE! De tényleg. A fiúk tényleg nagyon ügyesek.

Esett az eső, így a betervezett séta helyett mi is bementünk a lovardába, a teljes lovaglást megnézni. Zádi ébren volt, így nagyapja közelebb vitte a pacihoz.

Amit aztán ott rendezett

Összehúzta az orrát, szuszogott, elbűvölően mosolygott és nyújtogatta a kezeit a paci felé, közben pedig megállás nélkül tepert a ló felé.

Szerintem meg akarta kóstolni.

Paramami nyilván nem engedte, hogy megfogja, mert a kezét aztán a szájába veszi, de így is nagy élmény volt neki.

Hangos kacagással jutalmazta meg a fiúkat minden körben, és a másfél óra alatt, amit ott töltöttünk tulajdonképpen folyamatosan rajongott a drágám.

Nagyon kifárasztotta magát. Este fél 9-kor már aludt is, amit kb. óránként egy-egy újratöltéssel tesz tökéletessé (legalábbis eddig).

A tegnap éjszakát azért nem szívesen ismételném meg. (Hajnali 2-kor gondolta először, hogy már reggel van és ezt az apjával is tudatni akarta - ezt még meg tudtam akadályozni, majd 5-kor egyértelműsítette, hogy mostaztántényleg! - akkor még egy fél órát sikerült nyernem, mielőtt apját hívta volna segítségül, hogy közösen győzzenek meg engem, hogy már nem kell aludni. Pechjére apukája, bár mindent megtenne a fiáért, most velem értett egyet.

Ekkor húzta elő Zádi a kalapból az aduászt. először kimozogta maga alól a pelust úgy, hogy a pisi teljesen eláztatta a pizsijét és kishíján az ágyunkat (hol máshol feküdne a kis randalírozó... ), majd a tiszta pelusát (nyilván tiszta a pizsamát is) sikerült összekakilnia, így a boxutca újra munkába állt. 6-ra már újból át lett pelenkázva és szinte - de csak SZINTE - viccesnek éreztem a történéseket.

Nem baj! Úgy még egyetlen ember sem ment iskolába (legalábbis remélem), hogy éjjelente 2 óránként szopizott volna. Ez azért reményre ad okot.

Mellesleg nem tudom, mit vártam, Gabó ugyanígy kétórázott 7 hónapos koráig...

Na, kíváncsi leszek...