Mire esténként idejutok már igazán nem vagyok eszemnél.

Csak így történhetett, hogy kimaradt valami nagyon fontos a féléves összefoglalóból.

Le kellett vinnünk Zádi ágyának az alját, mert félő volt, hogy kiugrik a drága.

Éppen 28-án tette lejjebb apája. Semmi zökkenőt nem okozott neki a váltás - ez arról is elmondja a frankót, mennyi időt tölt a saját ágyában...

Jól van na! Hajnalban a kétóránkénti szopiztatások után/közben van, hogy belealszom a szoptatásba és mellettem felejtem Zádit. Öööööööööööö.

De tényleg nem zavarja. Volt már az ágyában azóta (most éppen ott alszik - de tényleg!!!).

Tegnap és ma este a déli etetésben próbálgatott alma, barack, alma-krumpli, ma pedig barack-krumpli etetés után este is készítettem egy kis nyers gyümölcsöt harapható formában (Zádi harapja is fogatlanul, így aztán időnként vadászom ki a darabokat a szájából, nehogy megfulladjon...

Szóval először a kezébe adok egy darabot (ketten fogjuk) és szopogatja, dörzsöli vele az ínyét, majd szívja veszettül, végül le- letör egy darabot, amit szívtelen anyja azonnal elkoboz.

Amikor már többedszer vadászok a szájából darabokat, elveszem az almacikket és le- lecsippentek egy minikét neki, amit gondosan szétpréselek az ujjaim között, ő pedig vígan rágcsálja (igen, fogatlanul az ínyével préseli szét).

Szóval megnyugodtam kicsit, az evéssel jól haladunk.

Két napja mozgásban is újat produkál, mert nem négykézlábazik a szó azon értelmében, hogy a térdével támaszkodna, hanem kinyújtja a lábait és talpon van, no meg a kezein támaszkodik - igen, ez a "büdös bogár" pozíció...

Húúú, megyek és lefekszem, mert koppan a fejem a billentyűzeten.

Kicsit fáradt vagyok. - Nem, nem kicsit...