Először, de

 2010.09.01. 23:42

nem utoljára!!!

Tuti elő fog még fordulni, de ilyen még nem volt.

Zádi eddig is mindig pakolni akart az asztalon, mert ott ugyebár minden érdekes.

Szoktunk neki adni műanyag poharakat, tálakat, hogy tudjon rendezgetni, de nyilván az kell neki, amit nem szabad.

Ilyen például:

* a kés - hááát, így járt...

* az ebédünk - kicsit korai lenne a rakott krumpli csípős kolbásszal

* a kiflis zacskó (csomót kötöttünk a végére és zacsin keresztül rágta a kifli csücsköt... öööööö )

* a bögrém

Igen igen, a bögrém.

Drága párom sok évvel ezelőtt Kuvaitból hozott nekem (illetve nekünk) starbucks bögrét. Soha nem láttam még ezeknél szebb bögréket! De tényleg! Fél literes mozaikmintás piros-sárga-zöld kockás. Drágámé pedig több féle kék kockás. Nagyon-nagyon szépek!

Nagy teaivó vagyok, a pocakosság alatt nagy hiányérzetet keltett a fekete tea megtagadása, de nem akartam teinnel (a teában lévő koffeinszerűséggel) mérgezni Zádit. Még most, a szoptatás miatt is csak teinmentes gyümölcsteákat iszom, napi kb. 3-4 litert.

Forrón, a legnagyobb nyárban is. Szerintem nekem ez az üzemanyag az élethez.

Visszatérve a bögrékhez, a tea alkalmankénti mennyisége miatt neki sem állok 2-3 dl-es poharakkal szórakozni.

(Volt már 7 dl-es bögrém is, azt nagyon szerettem az irodában. Oda nem mertem az itthoni bögrét bevinni... Nehogymitörténjen...)

Szóval a bögrémet már régen kinézte magának Zádi. Nyújtogatja a kezeit érte. Nem merem odaadni neki... még nem.

Mindenesetre ma addig-addig erőlködött, hogy megnézze, hogy adtam neki egy kiskanálnyi almateát belőle. Látszólag megnyugodott.

Hanem aztán a vacsoránál, amikor az apja ölében állva rendezgetett (nyilván eltettem előle kést, villát, vágódeszkát, porcelántányért, mindenfélét és elé tettem a pakolni valóit) egyszer csak ugrott egyet előre az asztal közepe felé és egy gyors mozdulattal felborította a bögrémet, magára öntve a teámat.

Apja felugrott vele, ő is meglepődött, de mivel a tea nem volt már forró (lassan jutottam a vacsorához), a vászon terítőn pedig jól mutatott a tócsa, inkább nekiállt tapicskolni benne.

Drága babánk bizony disznólkodott...

Először, de nyilván nem utoljára...

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr176490807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emi 2010.09.08. 00:16:08

Bepótoltam lemaradásomat és végre elolvastam az utóbbi pár hét bejegyzéseit...A hozzátáplálásról: a mi doktornénink mindig így csillapította az én paráimat: 1. Nyugi Anyuka, a gyerek tuti fog enni, ha éhes, amennyiben rendszeresen kínálják természetesen 2. Inkább adjak anyatejet, mint "műkaját", miért hiszem, hogy az jobb lenne a gyerkőcnek 3. Ha valóban éhes, akkor meg fogja enni a házi kosztot is, csak türelem 4. Az indiánok szerint amíg nincs foga a babának, addig nem kell neki anyatejen kívül más...hangsúlyozom, az indiánok szerint 5. Lehet, hogy említettem, hogy Ilonácskám másfél éves koráig gyakorlatilag csak anyatejen élt...kis dundikám...na ez sem normális dolog, addigra már 8 foggal, kedves indiánok Summa: csak így tovább! Ölellek benneteket! Emi
süti beállítások módosítása