Nagyon szép napunk volt.
Reggel egy igazán szép istentisztelet, majd gyors ügyintézés és jöttünk is haza.
Délután pedig egy nagyon kedves ismerősünket vártuk, aki már előre bejelentkezett, mert elhozta nekünk a gyerekeinél használt mei-tait, hogy megtanulhassam használni, hogy kipróbálhassuk Zádival.
De nem csak a mei-tait hozta el, hanem nagyon találó, számomra különösen szívmelengető meglepetéseket is hozott.
Zádi kapott egy pelenka/popsitörlő tartó kis szütyőt, amire lovacskát, fát hímzett, a hátuljára pedig Zádi teljes nevét.
Egyszerűen gyönyörű!!!
Az egész család rajong. Nem csoda.
A mei-tai nagyon bejött Zádinak. Először Emi vette fel, hogy a kötést megnézhessem. Most találkoztak először, a fiam mégis olyan biztonságban érezte magát nála, hogy majdnem elaludt. Látszott az arcán a teljes béke. Aranyosak voltak.
Ezután gyorsan átvettem, hogy én is kipróbálhassam, még mielőtt bealudna.
Több-kevesebb sikerrel magamra kötöztem a picit, aki úgy díjazta ezt az akciót, hogy azonnal el is aludt.
Mi pedig eközben jót beszélgettünk.
Emi volt mindig az az ember, akivel csudajót lehetett beszélgetni. Már énekkaron is 
.
De valahogy sosem töltöttünk együtt annyi időt, amennyit lehetett volna.
Énekkaros kirándulás, időnként közös programok... De most is onnan folytattuk a beszélgetést, ahol annak idején abbahagytuk.
Most jól el is határoztam, hogy ezután...
Na, nem fecsegek, hanem igyekszem cselekedni!!!
Ezúton is nagyonnagyonnagyon köszönjük a mei-tai lehetőséget és a fantasztikus Zádiságot és anyameglepit!!!
Amint a páromnak lesz egy perce, le is fényképeztetem vele. Remélem meg tudom mutatni, milyen gyönyörűűű!
