Kezdetben csak evett és aludt (még kakilni sem nagyon kakilt...)

Később már egyre több dolgot fedezett fel a világból...

Ma pedig, már nem az evés a legfontosabb a számára. Ha érdekes dolog van a közelben, azonnal meg kell néznie...

Ami viszont csodálatos, hogy lefektettem egy takaróra a földre, mert ki kellett mennem a legkisebb helységbe és nem akartam, hogy leessen az ágyról, amíg nem vagyok mellette.

Adtam neki egy kisebb labdát, hogy elfoglalja magát.

Ezzel nem is volt gond.

Kimentem a dolgomra, majd benéztem rá amint végeztem, hogy lássam, minden rendben van.

Szegénykémnek elgurult a labdája.

Mondtam neki, hogy kezet mosok és jövök, ne aggódjon, visszaadom.

Kiszaladtam, de amikor újra a szobába léptem azt látom, hogy éppen hasra akar fordulni a pici, hogy "nekiiramodhasson" a labda után mert már nem csak azokról a játékokról tud, amiket éppen a kezébe adok, hanem megjelent a hiányérzete is, hogy amivel olyan jót játszott, továbbra is kell neki.

Nos, hagytam, hogy megforduljon, majd a hiábavaló kepesztést végigasszisztálva megtámasztottam a talpát, hogy előrébb juthasson.

Kéremszépen!

El is érte a labdát, majd 8 percen át lebirkózta és lelapította.

Lassan figyelnem kell, mik vannak az alsó polcon, mert elkezd mászni és pakolni.

Tegnap az ebédlőasztalról "nyúlta le" a kifliket zacskóstól.

Este pedig felfedezte, hogy vannak lábai...

2! (Hálistennek!)

Belekapaszkodott, húúúúzta, markolta és élvezte, hogy érzi.

Nagyon mókás látvány volt, meg is osztom Veletek...