Világító villanykörtével szokták jelölni azt, amikor valakinek az agyából kipattan egy ötlet.
Erre kerestem rá ma a google-ban.
Azt hiszem az ötlet szórhoz ez még sokkal jobban passzol. Nem?

azzal kezdem, hogy elképzelhető, hogy holnap nem jövök.

Drágám dolgozik késő estig, nem lesz itthon a laptopja.

A mai napról annyit, hogy igazán hálás vagyok családom férfi tagjainak (apósom, férjem és Zádi) azért, mert közös erővel  megoldották, hogy ma sokáig aludhassak (be sem merem vallani, milyen sokáig...   ). Igaz, hogy több hónapos lemaradást próbáltam részben bepótolni... nagyon jóóól esett.

Ezúton is köszönömköszönöm!!!

Zádi furcsán viselte az anyamegvonást. Reggel 7 és 3/4 12  között nem akart enni. Nem is nyüszögött, nem is tekergett.

De aztán háromnegyed délben hirtelen az összes addig elraktározott tejcsit megette, majd a délutánt konkrétan cicitávolságban kívánta eltölteni.

Nem mehettem ki még pisilni sem úgy, hogy ne kezdett volna nyöszörögni. Alap állapotában pedig (úgy, hogy mellette voltam) óránként evett.

Szóval a napi átlag tejcsi fogyasztása tökéletes volt a délelőtti megvonás ellenére is.

A keresztelőről szeretnék egy nyugodt, teljes beszámolót írni.

Mert megéri.

Legalábbis nekem mindenképpen, hiszen a legeslegteljesebben szeretnék emlékezni rá, hogy majd elmesélhessem Zádinak, amikor már megérti.

Azóta is, ha csak eszembe jut, mindig hálával tölt el a tudat, hogy meg van keresztelve.

Hihetetlenül megnyugtató érzés.

A keresztszülők pedig... Húú, ezt könnyen megkönnyezem.

Régen volt egy olyan szlogen a családban, hogy valami "bizsereg". Ezt nehéz elmagyarázni.

Ha az ember nagyon keres egy ötletet, egy megoldást és sok időt - órákat, napokat, heteket tölt azzal, hogy megtalálja AZ IGAZIt, a MEGFELELŐT, akkor bizony bizsergetős érzés, amikor érzi, hogy igen, ez az amit keresett.

Egyszerűen tudja, többé nem variál.

Nos, amikor megbeszéltük a párommal, hogy kiket is szeretnénk (egyszerre mondtuk és egyértelműen, nem volt alkudozás egyetlen percig sem...) akkor így "bizsergett" a tudat.

Azóta is csak megerősödött bennünk a döntés helyessége.

Biztonságban tudjuk a legnagyobb kincsünket!!! 

Sajnálom sajnálom, de mire esténként ideérek már majdnem szétcsúszok.

Talán ha visszakapom a laptopomat, majd korábban tudok írni.

Ma lehetőségem sem volt pihenni.

Intézkedtem, de már reggel tudhattam volna, hogy nem lesz egyszerű, mert igencsak nyűglődött a fiatalúr.

Mindenesetre akkor még reménykedtem...

Nyűgös, frontos, fogmiattsikoltozós, dentinoxkenős, kamillagolyós napunk volt és pedig lassan végérvényesen elalszom.

A valódi beszámoló csúszik, még a fényképek sincsenek nálam.

Majd...

Egyszer...

Biztosan... 

lesz, lesz, ígérem!

Most jelenleg (délután majdnem 3 órát aludtam) még totális befáradásos fázisomat nyűgöm, így nagyjából szavanként bealszom.

Mindent elmesélek, csak még kellene egy új aksi belém, hogy bírjam a kiképzést.

Zádi ma kapott először panadolt, mert elfogytak a kamilla gyöngyök és este sikongatott szegénykém, nem tudott elaludni.

A gyógyszer beadása után kb. negyed órával tudott csak normálisan elaludni...

Nem baj, majd elmúlik, holnap pedig veszek kamilla golyókat. Gyorsan.

Inkább a laktóz, mint a lidokain, vagy valeriana, esetleg paracetamol.

Most így állunk.

Én pedig már félig alszom... 

de most az egyszer nem bánom... - ne haragudjatok!

Az egész nap csodálatosan sikerült, Zádit pedig azok kezébe adtuk teológiai és fizikai értelemben egyaránt, akikben saját magunknál is jobban megbízunk.

A Jóisten áldásával B és Zádi is megkereszteltetett...

Csodálatos emberek vesznek minket körül, Zádi "lubickol" a szeretetben...

Mosolyog, mosolygunk, szeretünk és szeretve vagyunk.

Majd mesélek! Jó éjt!!!