Az éjjel nálunk aludtak a Fiúk (a Kisnyulak). Reggel Szivárványgyermek lépett oda Zádorhoz. Egy ujjal megcirógatta Apróságunkat, aki ezt széles mosollyal hálálta meg.

Ezután B, óvatosan rátette a kezét Picikénk homlokára úgy, hogy az ujjai a kutacsán áthajolva a buksiján nyugodtak. Percekig maradtak így, mozdulatlanul.

Béke volt közöttük.

A nagy, mint valami ősi ismeret birtokosa óvta, védte, szerette ezzel a mozdulattal az éppen egy hónapost.

Jó volt rájuk nézni.

"Lásd meg az esőben a szivárványt, a felhők között a napsugarakat, és akkor úgy fogsz látni, mint az angyalok."

El sem hiszem, hogy egy hónappal ezelőtt született.

Minden pillanata élénken él annak az éjszakának, amikor készülődött és annak a reggelnek, amikor a mellkasomon szuszogott, míg én sírtam.

Megdolgoztunk a találkozásért.

Mindannyian.

Apa, aki teljesen kifáradva, de nem csüggedve volt teljes támaszom.

Zádor, aki küzdelmesen érkezett. A köldökzsinór... a válla... de mégis itt van nekem - nekünk: szuszog, hunyorog, leselkedik, figyelget, mosolyog él él ÉL!

Magam is megküzdöttem érte, de ez természetes.

Dolgozott ott Kedvesdoktor, Álomszülésznő, a csecsemős nővér...

Volt viszont még valaki, aki hiszem, hogy segített, ő pedig Gabó!

Vigyázott a családjára, óvta az Öccsét.

Így végre együtt vagyunk.

Minden pillanatban, amikor a kezembe veszem, hihetetlennek érzem, hogy valóban a pocakomban növekedett.

Őt éreztem mocorogni.

Tudtam, hogy érzi magát - na mondjuk most is egyértelműen tudatja...

Mit is csinál még:

- szopizik - ez a főőőő tevékenysége

- alszik - szuszogva, békésen, édesen, puszilgatni valóan, puhán

- nézelődik - figyelmes nagyon

- tekintetét fixálja ha érdekes dolgot talál (majmóca - ami Apa ajándéka volt a születése napján, a naaagy barna cserépkályhára - mert az jóóó, a könyvespolcra - menthetetlenül olvasó ember lesz belőle, a zenélő mackóra - újra köszönjük dt!!! - és természetesen Apjára, Nagyszüleire, Nagynénjeire, rám és a világ megszámlálhatatlan újdonságnak számító kincsére)

- tekintetével követ - lassan mozgó érdekességeket

- már egyszer sikeresen az oldalára fordult, azóta pedig újra és újra próbálgatja. Ha pelus cserénél a bokáit megfogjuk, már lendületből "kifarol".

- az ujjainkat megfogja, de próbál utána nyúlni a tárgyaknak. Természetesen ez még nem igazán sikerül, mivel még sem a távolságokkal, sem a kezeivel nincs teljesen tisztában, de a próbálkozás megvan.

- lassan (nagyon lassan) megtanult böfizni és a levegőt más területen eltávolítani is. VÉGRE! - így kicsit kevesebb a pocakfájás

- tudja, hogy ha espumisant kap, akkor szopi következik

- kanálból veszi be az espumisant, a D vitamint és a konakiont is.

- szeret fürdeni - NAGYON

- szereti, ha nincs rajta pelus

- haragszik, ha anyja értetlen és nem éri fel ésszel, hogy ha Őéhessége felébred, azonnal étkezni szeretne

- tudja, hogy nappal, vagy éjszaka van - de ez nem gátolja meg abban, hogy ha úgy tartja kedve (inkább pocakfájása), akkor sírjon, vagy nyöszörögjön akár hajnalig is

- ügyesen magára borítja a majmócáját

- hason fekve szépen emelgeti a fejét és átfordítja

- rendszeresen belekapaszkodik a hajába és húúúúúzza - ilyenkor megsértődik, mert fáj neki

- szeret sétálni a friss levegőn

- érzékeny a frontokra - megfigyelésünk szerint (pontosabban Dédikéje megfigyelése szerit) a meleg front jobban zavarja

- az autóban nem sír, hanem alszik - ha nem éhes!!!

- érdekli a fény, vidáman üdvözli minden reggel, ha az ablakon belopózik

- mondott már "e"-ket, "eö"-t ma este pedig "ai"-t

- nem tud cumizni, mert folyamatosan levegőt nyel mellette, ettől pedig fáj a pocakja

- lassacskán megtalálja a kezét, amit viszont előszeretettel szopiz/"rág"

- Gabócánál jót aludt a nyugalom kertjében

- a közös zenéjüket szívesen hallgatja

- APA a csoda számára (apadal, büfihozó nagykeze... jó kis csapatot alkotnak)

Eltelt egy hónap... Hihetetlen.

Nem, dehogy.

Egyáltalán nem fogyózom.

Ha sok-sok kiló maradt volna rajtam a szülés után, akkor sem tenném, mert Zádinak kell a tejcsi.

Ezt nem veszélyeztetném semmiképpen.

Mégis diétázom.

Éppen a szopi miatt.

Most megpróbálom összeírni, mit miért nem lehet ilyenkor enni-inni.

Nem panasz, de emlékeztetőnek jó lesz.

Már egészen belejöttem...

Tehát:

az egyértelmű, mindenki által ismert tiltás:

K-k

* káposzta

* karalábé

* körte

(ezek fújnak)

* eper, málna és egyéb aprómagvasok (allergizálnak)

* szőlő és bogyósok (nem teljesen emlékszem az indokra - azt hiszem ez is allergia ügy)

* déligyümölcsök (mangó, banán, ananász és minden egyéb "idegen gyümölcs" - mert olyan szerekkel tartósítják őket, hogy még minőségben megérkezzenek, amiket jobb is nem tudni)

* citrus félék (szintén allergia)

* tejtermékek (egy nap maximum 3-4 dl-nek megfelelő tejterméket javasolnak, de tejallergiásoknak - mint én - még annyit sem. - A babák nem tudják lebontani a tejcukrot, tejfehérjét jól és ezért hatványozódik a pocakfájás.)

* Az elején a friss zöldség és gyümölcs is kerülendő, mert erősíthetik a rostok a pocakfájást. Szülésznőm javaslata szerint egyenként vezetem be őket, kb. két naponta egy-egy újat, hogy lássuk, mi a reakció.

(Már ettem kompót meggyet és almát süteményben (nyersen még nem) paradicsomot ma pedig hagymát.)

* a mogyoró tilos, egyéb olajos magvakat módjával

* a kakaó megfogja a babák hasát, ezért kerülendő

* a hüvelyeseket is egye más (azt hiszem pocak ügy ez is.)

* mivel naponta 3-4 literfolyadékot kell meginni, hogy legyen elég tejcsi, ezért nem javasolt sós ételeket enni (még megsózni az ételt), mert a só megköti a vizet...

*Konkrétan a gyümölcsök közül csak az alma, a barack, a cseresznye és a meggy lesz legális, amikor érik, akkor majd be lehet vezetni őket.

A szilvát is kerülnöm kell majd. 

Innivalók:

* rostos leveket inni nem javasolt (rostok megterhelik a pocakot)

* 100%-os gyümölcsleveket nem szabad (pocak)

* természetesen koffein, tein és alkohol tartalmú italokat is kerülni kell

* szénsavas italokat sem illik inni, mert puffasztanak 

Dr. Zacher Gábor egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a sörrel, vagy alkohol mentes sörrel történő tejfakasztás több szempontból sem ajánlott.

Egyrészt szénsavas - még ha ki is keveri az ember, másrészt az alkoholmentes sörben is van valamennyi alkohol, viszont nem látta igazoltnak, hogy több tej termelődne tőle...

Ez csak egy beszúrt gondolat, nem kell a fejemet venni, ha Ti mást tapasztaltatok.

Nos, nálam az a "vicces" helyzet állt elő (már Gabónál is így volt), hogy a pocakosság ideje alatt igen jól tolerálom a tejtermékeket (még Milka csokit is ettem, tejszínhabbal  ittam a koffeinmentes kapuccinomat), de amint megszületik a baba, minden visszaáll a régi kerékvágásba. Ez most onnan tűnt fel, hogy az egyetlen szem vastablettától, amit reggel kaptam, egész nap rosszul voltam, mert laktóz volt az egyik segédanyag. De mennyi laktóz lehet egy pici tablettában?!?!?

Na mindegy, kerülöm a tejtermékeket. Egy kedves orvos ismerősöm utána kérdezett egy gasztroenterológustól, hogy szedhetek-e laktózt lebontó lactase tablettát, de sajnos azt a választ kaptam, hogy ne szedjem.

Így most nagyon kell figyelnem mit eszem és hol...

Na, ennyit az evésről.

Holnap még nem vezetek be új zöldséget, mert érdemes várni mindig egy-két napot az új ételek között, hogy lehessen azonosítani a bűnöst, ha gond adódna.

Hétfőn az uborka, vagy a paprika következik.

Lassan szeretnék majd egy jó zöldségsalátát enni...

Talán nem hagytam ki semmit.

Ha igen, még folytatom. 

Délután volt, már lassan az órát nézegettem, mikor ér haza a Párom.

Megcsörrent a telefonom és egy számunkra nagyon-nagyon kedves ember nevét láttam a kijelzőn.

Zoli hívott, a lelkészünk.

Érdeklődött Zádiról, beszélgettünk a családjainkról, a terveinkről, a szeretetről, a múltról, a jövőről. Nagyon jó volt.

Feltöltött.

Több, mint egy órát beszélgettünk, de sokkal több idő kellene ahhoz, hogy elmeséljem mi minden került elő ez alatt az idő alatt.

...

Sétálni nem tudtunk elmenni Aprókámmal, mert nagy szél volt felénk, így a házban kattogtunk, de negyed 6 körül elállt a szél és kimerészkedtünk a kertbe.

Este a Párom hazahozta munkája egyik gyümölcsét. Nagyon büszke vagyok rá.

Ha publikus lesz, majd elmesélem.

Hatalmas sétát tettünk ma a faluban.

Picikém nagyot aludt, a postát is elintéztük egy órás mászkálással egybekötve.

Én nem értem az időjárást, de tényleg.

Olyan fülledt volt a levegő, mint nyáron a zivatarok előtt.

De legalább meleg volt, kb. 18 fok.

A Nap nem sütött, de mi kitartóan élveztük, hogy nem kell 100 réteget magunkra vennünk.

Összebújunk, pocakfájást szeretgetéssel próbáljuk ellensúlyozni, meg természetesen Espumisannal és köményteával.

Tegnap megpróbáltuk a palackos pocakmelegítést és a szopipárnára hasaltatást.

Nem jött be.  

Nem baj, az idő múlik, egyszer csak kinövi.

Persze tudom, jön majd más "móka".

De mi pont erre vágytunk. 

Egy egészséges, szeretgetnivaló drága Babára...