Az éjjel nálunk aludtak a Fiúk (a Kisnyulak). Reggel Szivárványgyermek lépett oda Zádorhoz. Egy ujjal megcirógatta Apróságunkat, aki ezt széles mosollyal hálálta meg.

Ezután B, óvatosan rátette a kezét Picikénk homlokára úgy, hogy az ujjai a kutacsán áthajolva a buksiján nyugodtak. Percekig maradtak így, mozdulatlanul.

Béke volt közöttük.

A nagy, mint valami ősi ismeret birtokosa óvta, védte, szerette ezzel a mozdulattal az éppen egy hónapost.

Jó volt rájuk nézni.

"Lásd meg az esőben a szivárványt, a felhők között a napsugarakat, és akkor úgy fogsz látni, mint az angyalok."