El sem hiszem, hogy egy hónappal ezelőtt született.
Minden pillanata élénken él annak az éjszakának, amikor készülődött és annak a reggelnek, amikor a mellkasomon szuszogott, míg én sírtam.
Megdolgoztunk a találkozásért.
Mindannyian.
Apa, aki teljesen kifáradva, de nem csüggedve volt teljes támaszom.
Zádor, aki küzdelmesen érkezett. A köldökzsinór... a válla... de mégis itt van nekem - nekünk: szuszog, hunyorog, leselkedik, figyelget, mosolyog él él ÉL!
Magam is megküzdöttem érte, de ez természetes.
Dolgozott ott Kedvesdoktor, Álomszülésznő, a csecsemős nővér...
Volt viszont még valaki, aki hiszem, hogy segített, ő pedig Gabó!
Vigyázott a családjára, óvta az Öccsét.
Így végre együtt vagyunk.
Minden pillanatban, amikor a kezembe veszem, hihetetlennek érzem, hogy valóban a pocakomban növekedett.
Őt éreztem mocorogni.
Tudtam, hogy érzi magát - na mondjuk most is egyértelműen tudatja...
Mit is csinál még:
- szopizik - ez a főőőő tevékenysége
- alszik - szuszogva, békésen, édesen, puszilgatni valóan, puhán
- nézelődik - figyelmes nagyon
- tekintetét fixálja ha érdekes dolgot talál (majmóca - ami Apa ajándéka volt a születése napján, a naaagy barna cserépkályhára - mert az jóóó, a könyvespolcra - menthetetlenül olvasó ember lesz belőle, a zenélő mackóra - újra köszönjük dt!!! - és természetesen Apjára, Nagyszüleire, Nagynénjeire, rám és a világ megszámlálhatatlan újdonságnak számító kincsére)
- tekintetével követ - lassan mozgó érdekességeket
- már egyszer sikeresen az oldalára fordult, azóta pedig újra és újra próbálgatja. Ha pelus cserénél a bokáit megfogjuk, már lendületből "kifarol".
- az ujjainkat megfogja, de próbál utána nyúlni a tárgyaknak. Természetesen ez még nem igazán sikerül, mivel még sem a távolságokkal, sem a kezeivel nincs teljesen tisztában, de a próbálkozás megvan.
- lassan (nagyon lassan) megtanult böfizni és a levegőt más területen eltávolítani is. VÉGRE! - így kicsit kevesebb a pocakfájás
- tudja, hogy ha espumisant kap, akkor szopi következik
- kanálból veszi be az espumisant, a D vitamint és a konakiont is.
- szeret fürdeni - NAGYON
- szereti, ha nincs rajta pelus
- haragszik, ha anyja értetlen és nem éri fel ésszel, hogy ha Őéhessége felébred, azonnal étkezni szeretne
- tudja, hogy nappal, vagy éjszaka van - de ez nem gátolja meg abban, hogy ha úgy tartja kedve (inkább pocakfájása), akkor sírjon, vagy nyöszörögjön akár hajnalig is
- ügyesen magára borítja a majmócáját
- hason fekve szépen emelgeti a fejét és átfordítja
- rendszeresen belekapaszkodik a hajába és húúúúúzza - ilyenkor megsértődik, mert fáj neki
- szeret sétálni a friss levegőn
- érzékeny a frontokra - megfigyelésünk szerint (pontosabban Dédikéje megfigyelése szerit) a meleg front jobban zavarja
- az autóban nem sír, hanem alszik - ha nem éhes!!!
- érdekli a fény, vidáman üdvözli minden reggel, ha az ablakon belopózik
- mondott már "e"-ket, "eö"-t ma este pedig "ai"-t
- nem tud cumizni, mert folyamatosan levegőt nyel mellette, ettől pedig fáj a pocakja
- lassacskán megtalálja a kezét, amit viszont előszeretettel szopiz/"rág"
- Gabócánál jót aludt a nyugalom kertjében
- a közös zenéjüket szívesen hallgatja
- APA a csoda számára (apadal, büfihozó nagykeze... jó kis csapatot alkotnak)
Eltelt egy hónap... Hihetetlen.