El sem hiszem, hogy egy hónappal ezelőtt született.

Minden pillanata élénken él annak az éjszakának, amikor készülődött és annak a reggelnek, amikor a mellkasomon szuszogott, míg én sírtam.

Megdolgoztunk a találkozásért.

Mindannyian.

Apa, aki teljesen kifáradva, de nem csüggedve volt teljes támaszom.

Zádor, aki küzdelmesen érkezett. A köldökzsinór... a válla... de mégis itt van nekem - nekünk: szuszog, hunyorog, leselkedik, figyelget, mosolyog él él ÉL!

Magam is megküzdöttem érte, de ez természetes.

Dolgozott ott Kedvesdoktor, Álomszülésznő, a csecsemős nővér...

Volt viszont még valaki, aki hiszem, hogy segített, ő pedig Gabó!

Vigyázott a családjára, óvta az Öccsét.

Így végre együtt vagyunk.

Minden pillanatban, amikor a kezembe veszem, hihetetlennek érzem, hogy valóban a pocakomban növekedett.

Őt éreztem mocorogni.

Tudtam, hogy érzi magát - na mondjuk most is egyértelműen tudatja...

Mit is csinál még:

- szopizik - ez a főőőő tevékenysége

- alszik - szuszogva, békésen, édesen, puszilgatni valóan, puhán

- nézelődik - figyelmes nagyon

- tekintetét fixálja ha érdekes dolgot talál (majmóca - ami Apa ajándéka volt a születése napján, a naaagy barna cserépkályhára - mert az jóóó, a könyvespolcra - menthetetlenül olvasó ember lesz belőle, a zenélő mackóra - újra köszönjük dt!!! - és természetesen Apjára, Nagyszüleire, Nagynénjeire, rám és a világ megszámlálhatatlan újdonságnak számító kincsére)

- tekintetével követ - lassan mozgó érdekességeket

- már egyszer sikeresen az oldalára fordult, azóta pedig újra és újra próbálgatja. Ha pelus cserénél a bokáit megfogjuk, már lendületből "kifarol".

- az ujjainkat megfogja, de próbál utána nyúlni a tárgyaknak. Természetesen ez még nem igazán sikerül, mivel még sem a távolságokkal, sem a kezeivel nincs teljesen tisztában, de a próbálkozás megvan.

- lassan (nagyon lassan) megtanult böfizni és a levegőt más területen eltávolítani is. VÉGRE! - így kicsit kevesebb a pocakfájás

- tudja, hogy ha espumisant kap, akkor szopi következik

- kanálból veszi be az espumisant, a D vitamint és a konakiont is.

- szeret fürdeni - NAGYON

- szereti, ha nincs rajta pelus

- haragszik, ha anyja értetlen és nem éri fel ésszel, hogy ha Őéhessége felébred, azonnal étkezni szeretne

- tudja, hogy nappal, vagy éjszaka van - de ez nem gátolja meg abban, hogy ha úgy tartja kedve (inkább pocakfájása), akkor sírjon, vagy nyöszörögjön akár hajnalig is

- ügyesen magára borítja a majmócáját

- hason fekve szépen emelgeti a fejét és átfordítja

- rendszeresen belekapaszkodik a hajába és húúúúúzza - ilyenkor megsértődik, mert fáj neki

- szeret sétálni a friss levegőn

- érzékeny a frontokra - megfigyelésünk szerint (pontosabban Dédikéje megfigyelése szerit) a meleg front jobban zavarja

- az autóban nem sír, hanem alszik - ha nem éhes!!!

- érdekli a fény, vidáman üdvözli minden reggel, ha az ablakon belopózik

- mondott már "e"-ket, "eö"-t ma este pedig "ai"-t

- nem tud cumizni, mert folyamatosan levegőt nyel mellette, ettől pedig fáj a pocakja

- lassacskán megtalálja a kezét, amit viszont előszeretettel szopiz/"rág"

- Gabócánál jót aludt a nyugalom kertjében

- a közös zenéjüket szívesen hallgatja

- APA a csoda számára (apadal, büfihozó nagykeze... jó kis csapatot alkotnak)

Eltelt egy hónap... Hihetetlen.