Az egész délelőtt elment arra, hogy a hiányzó ajándékokat beszerezzük, fontos dolgokat elintézzük... és még így is egy csomó dolog kimaradt.
A pénztárcánk megfelelően laposodik, a lábunk leszakad, Zádi türelmetlen...
De jó lenne azt mondani, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan és lelkileg felkészülve várjuk az ünnepeket!
Nem sajnáltatom magam, majd úgyis kikupálódik a lelkem, csak egy kicsit most elkámpicsorodott.
Azért délután kicsit jobb volt a helyzet, drága párom sokat segített rajta.
Hihetetlen mennyit jelent egy ölelés, pár megértő szó.
Zádi megint sírós, mennem kell...
