32

 2012.01.15. 23:42

Valahogy most meglehetősen aktuális József Attila verse...

"Harminckét éves lettem én --
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten

magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,
Hazám!"

De NEM siránkozom, NEM politizálok. Csodálatos napom volt.

Most néztem meg a facebookon, hogy milyen napra esett a születésem ideje. Kedd volt. - Persze tudtam ám magamtól is, hiszen az öröknaptárban már korábban megnézettem Istivel.

Keddre esett. Kedden született Gabó is. Zádi vasárnap...

S hogy miért néztem meg a facebookon mégis a napot? Mert kiszámolta helyettem, hogy eddig 11689 napot éltem. - Lehet, hogy utána kellene számolnom... De nem fogok. Elhiszem neki.

Kedd hajnal volt, ez biztos. 3:10 Valahogy el sem tudom képzelni...

A saját szüléseim minden másodperce bennem él. A gyermekkorom legkorábbi emlékfoszlányai kb. 2 és fél éves korom környékére nyúlnak vissza. Mintha lenne pár korábbi emlékkép is, de azok talán csak elmesélésekből belém épült gondolatok.

Mindenesetre a saját születésem elképzelése furcsa dolog.

Mindenesetre anyukámnak ezen a napon mindig viszek virágot... Hiszen én voltam a nap passzívabb szereplője anno...

Látogatóban

 2012.01.15. 00:06

vagyunk.

A szüleimnél alszunk ma Zádival.

Érdekes a dolog, már dél óta itt vagyunk, amikor Zümikém fáradni kezdett, maga szólt, hogy induljunk haza...

Pedig megbeszéltük előtte, hogy itt fogunk aludni, de alighanem megbeszélni és felfogni még nem jelenti ugyanazt nála...

Egy órával a szokásos időpont előtt már fürdeni akart (fürdött is), majd este 9-kor már aludt is.

Szééép tendencia! Jóóó irány!!! TETSZIK!

A szüleimnél ma ünnepeltük a szülinapomat. Olyan volt, mint régen - csak egy aprócska emberrel több.

Finom ebéd (karcagi "görcs leves", fantasztikus sült csirke - Zádi kifejezett boldogságára) ééés laktózmentes dobostorta! Az ajándékok pedig kifejezetten személyre szólók!

Ez a befejezés pedig tényleg külön meglepetés a számomra!

Megyek is aludni, hogy kihasználjam a lehetőséget! (23h van! Bármit is ír a blogol!)

Vetítés

 2012.01.13. 23:33

Amikor kicsi voltam, sokat vetítettünk otthon.

Megvoltak a kedvenc mesék.

- A nagyravágyó feketerigó

- A télapó és ezüstmackók

- A három nyúl

- A kismalac meg a farkasok

Amikor a nagymamámnál voltunk legutóbb (ezt talán már meséltem), véletlenül ráakadtam a gyermekkori vetítőgépünkre és a régóta tartogatott mesékre.

Nagy volt az öröm!!!

Egyetlen film nem lett meg, nagyon sajnálom, hogy csak az üres dobozát találtam. Ez a mese az Első nap az óvodában. Tudom, lányos. Mi a tesómmal rajongtunk érte.

Még most is emlékszem, hogy kezdődik: "Első nap az óvodában, vidám dolog gyerekek! Bodnár Orsi készülődik, két babája integet..."

De jó!!! Megtaláltam!

Donászy Magda: Első nap az óvodában

Első nap az óvodában,

vidám dolog gyerekek!

Bodnár Orsi készülődik,

két babája integet!

Édesanyja elkíséri,

egy-kettőre odaér,

Óvó néni hozzá siet.

Mi tagadás: Orsi fél.

Kukucskáló fiúk, lányok

nézik: - Ki az új gyerek?

Óvó néni! - hüppög Orsi.

- Én senkit sem ismerek.

Hol a kabát, sapka helye?

Nem téveszti senki sem.

- Makkos mókus! A holmimra

vigyázz! - kéri kedvesen.

Hárman-négyen hozzáfutnak.

Zsuzsi, Fruzsi ránevet:

- Ha akarod, játszunk együtt,

gyorsan mondd meg a neved!

Bodnár Orsi ámul-bámul,

fordul ide, fut oda.

Csodálkozik: - Valóságos

játékbolt az óvoda.

Ki ezzel, ki azzal játszik.

Most épül a kockavár.

- Ki csinálta? - kérdi Orsi.

- Panka meg én. - mondja Pál.

Beteg lett a Biri baba,

Magdi szalad orvosért.

Orsi csendben csitítgatja,

amíg Feri odaér.

Feri doktor megvizsgálja,

receptet ír, hümmöget:

- Legjobb lesz, ha ágyban marad!

Talán használ a meleg.

Az ajtóból Éva néni

kéri őket: - Gyerekek!

Most rakjatok szépen rendet!

Hadd látom: Ki ügyesebb?

Helyre kerül könyv és játék,

sarokba a hintaló.

Már első nap megtanulják:

- Óvodában így való.

Egymás után kezet mosnak

a csurranó csap alatt.

Fésülködnek, jönnek-mennek,

piszkos senki sem marad.

A két napos térül-fordul,

ügyeskedik, megterít.

Ők kívánnak jó étvágyat,

kínálják a reggelit.

Óvó néni képet mutat:

- Mit látsz rajta Julika?

- Vízen úszik, csőrös-tollas,

azt hiszem ez a liba.

Munka után jól esik a

hancúrozás, szaladás.

Ki-ki maga öltözködik,

óvodában így szokás.

Lenn a téren száll a labda,

ugrókötél, hoppla-hopp,

Fogócskáznak, versenyt futnak:

- Szaladj, én is szaladok!

Párosával mennek vissza,

levegőztek eleget.

Nem csoda, hogy farkasmódra

éhesek a gyerekek.

Ebéd után után ásítoznak,

a szemük majd leragad.

A kis cipők párosával

alszanak az ágy alatt.

Hanem, aki előbb ébred,

hangoskodik, kiabál:

- Ki az ágyból álomszuszék,

Orsi, Peti, Kati, Pál!

Jól esik a piros alma,

a pohár tej, font kalács!

Minden elfogy. Nemhiába

fáradozott a szakács.

Mesesarok várja a sok

fényes szemű gyereket.

Óvó néni elmeséli:

- Volt egyszer egy Mehemed...

Petike áll az ajtóban,

Ő a portás, bekiált:

- Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!

Zsóka, itt a nagymamád!

Orsika is helyre teszi

a mackót, a bocs-ruhát,

mikor Peti hangját hallja:

- Gyere! Vár az anyukád!

Orsi rohan; fényes szemmel

mesél, hadar, magyaráz;

hogy s mint telt az első nap,

milyen jó volt a kalács!

Nincs a szónak hossza-vége!

Őt hallgatja a család.

Apa, anya vele örül,

hozzábújnak a babák.

- Jó éjszakát, édesanyám!

Keltsetek fel jó korán.

Vár a jelem, sok barátom,

várva vár az óvodám!

Szóval a következő lépés majd az lesz, hogy megszerzem újra diafilmen. Hátha lesz majd egy kislányom is, aki szívesen meghallgatja majd.

Mindenesetre elhoztuk a megtalált filmeket és a vetítőt, és azóta szinte minden nap vetítenünk kell.

Ma is, még a babaúszás után is az volt az első dolga, hogy kérte, hozzuk le a vásznat és vetítsünk.

Számára természetesen nem az anyja által kedvelt mesék játszanak, hanem a saját válogatása:

Előszöris és legfőképpen: - A kiskakas gyémánt félkrajcárja

A következő az Iciri piciri (amit, bevallom én sohasem szerettem - és most sem...).

Közös pont a Három nyúl, A kismalac meg a farkasok és a Télapó és ezüstmackók.

A kiskakasnak mindig benne kell lennie a repertoárban. Mára a nyuszis mese is előkelő helyre került.

Vetítünk, vetítünk estéről estére. Ilyenkor összegyűlik a család és élvezzük, hogy Zádi teljesen elmerül a varázslatban!!!

Tényleg meglepett

 2012.01.12. 22:34

Zádikám ma reggel...

Még magunkhoz sem tértünk (tényleg zombiként keveregtünk, semmiről nem beszélgettünk...), amikor egyszerre kétségbeesett tekintettel elém áll Zümi, hogy "ENTÜNT! ENTÜNT!"...

Megállítottam magam előtt és megkérdeztem, "Kicsim! Mi tűnt el?"

- "Gabóca!!!"

- "Nem tűnt el, Drágám! A Mennyországban van, az angyalkákkal! Ha szeretnéd, kimehetünk a temetőbe, meglátogatni..."

- "Kimenyünk" - volt a válasza. - "Hiányszik!" - Ezt pedig szomorú hangon tette hozzá.

Igazán nem tudom, honnan szedte.

Mi ilyesmit soha nem mondtunk neki.

Ha szóba kerül, nyilván beszélünk Gabócáról, de soha nem mondtuk, hogy eltűnt.

Mindig úgy emlegettük a temetőt is, hogy kimegyünk Gabóhoz. Szóval adni akartunk neki is egy helyet.

Egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy ez most honnan jöhetett.

Kimentünk együtt a temetőbe, vittünk gyertyát, meg ajándékokat, amiket ránk bíztak mások, hogy vigyük ki neki, Zádi is segédkezett. A használt mécseseket vitte a szemetesbe a nagyapjával, kitette a kicsi játékokat is.

Azt reméltem, hogy ezzel a dolog megoldódik benne.

Mégis délután, a szokásos alvás után, újra elmesélte nekem, hogy Gabóca "entünt"...

Újra elismételtük, hogy nem tűnt el, meg is látogathatjuk a temetőben. Ő odafent lakik a Mennyországban az angyalkákkal, de ha hiányzik, érezhetjük a szívünkben.

Átöleltem és megmutattam neki a szívverésemet. Elmondtam, hogy Gabó és Ő is mindig benne vannak a szívemben, így mindig velem lehetnek.

Nyilván semmit sem értett az egészből, a Mennyországot is csak megpróbálta utánam ismételni, de mégis meglepő, hogy vajon honnan is jöhetett ez a gondolat a fejecskéjébe.

Istivel tanakodtunk rajta sokat.

Megoldás természetesen nincs, de ötletek akadtak.

Hallja, hogy szeretettel beszélünk a bátyjáról, ezért igyekszik ő is ezt tenni, bár a számára nem kézzelfogható, nem valóságos, hiszen nem találkoztak.

Az is lehet, hogy tudja bizonyos játékokról, hogy Gabóé volt, tőle örökölte és ezért szeretné megismerni. (Ha valakinek ilyen jó kis játékai voltak, az csak jó fej lehet...)

Vagy egyszerűen a képekről és a síron látható faragványról tudja, hogy kisgyerek és szeretne vele játszani.

De elképzelhető, hogy a valódi választ nem tudjuk, ha sejtjük, akkor sem merjük, akarjuk megfogalmazni.

Hitünk szerint kell a válaszra találnunk...

Mindenesetre nem erőltetjük Zádira Gabót, még ha ebből a bejegyzésből úgy is tűnne.

Igyekszünk a "normális" mederben tartani az életünket.

Igen, beszélünk Gabóról, de nem szentélyesítünk.

Járunk a temetőbe, de Zádi legtöbbször nem jön velünk, mert Istentisztelet után szoktunk Istivel bemenni, akkor pedig Zádi nincs velünk (még összeborítaná a Gyülekezeti házat...)

Mindenesetre nem láthatok a fejecskéjébe, hogy tudjam, a beszélgetéseinkből mi ragad meg benne.

Érdekes, félelmetes, megható, borzongató és még sorolhatnám, milyen érzés volt ezzel az egésszel szembesülni/megbirkózni és nagyjából emészthető választ adni rá.

Vannak napok,

 2012.01.11. 15:35

amikor valahogy semmi nem akar sikerülni...

Azért, mégis remélem, hogy a nap további részében ez megfordul...

Most pedig megpróbálom kibogarászni mégis a jókat.

Zádival nagyot sétáltunk délelőtt! Élvezte a kis banditám nagyon!

Elvittük magunkkal a motorját, nagyot "tekert" vele.

Mérleghintázott, hintázott, mászókázott is. A közelünkben lévő óvoda kerítésénél pedig ismerkedett.

Imád gyerekek között lenni. Volt is nagy sírás, hatalmas könnyekkel, amikor eljöttünk onnan.

Meglehetősen lefáradt. - De az ebédjét mégis legyűrte hamar, hogy utána leküldhessen 2 és fél palacsintát, mert az jóóó!

A karfiollal bajaim vannak. Ha megfőzöm neki (akár magában, akár levesben), semmiképpen nem eszi meg. Ha durvára töröm és egyharmad:kétharmad arányban krumplit adok hozzá (nyilván a krumpli a több), akkor mégis megeszi.

Feltétlenül szeretnék neki karfiolt is adni, minél több féle zöldséget, ha már a gyümölcsökkel bajlódunk.

Az viszont egyértelműen látszik, hogy húsevő a drágám! Ha husi van, gond egy szál sem...

(Óvatos bejelentés, hogy harmadik napja alszik el délután szopi nélkül. Még mindig alkudozik érte. Úgy gondolom, csak akkor veszem majd el tőle teljesen, ha a délutánit már nem hiányolja, stabilan elalszik nélküle. A lépcsőzetes váltások híve vagyok. Majd meglátjuk.)

Versek

 2012.01.10. 16:49

Döbbenten tapasztaltam ma délelőtt, hogy Zádi majdnem a teljes Zakatolót (Bartos Erika verseskötete) tudja.

Természetesen nem kívűlről elmondani, azért ott még nem tartunk.

De elkezdjük neki elölről olvasni és a rövidebb versikék minden sorának utolsó szavát mondja előre (egyszerűen nem téveszt), a hosszabbaknak minden második sorának utolsó szavát.

Jó sok vers van benne, 1-2 kivételtől eltekintve nagyon szereti őket és kedveltségi sorrendben (is) mérhető, mennyi szót tud már belőlük.

Érdekes, hogy a virágokat felsoroló és az ikerbabákról szóló versek nem érintették meg. Az ikrest konkrétan nem hallgatja végig.

A dédapás vers egyelőre még ismeretlen a számára. Sajnos biztosan tudom, hogy nem tőlem fogja meghallgatni...

Bezzeg a repülős, rolleres, toronydarus, vonatos, elefántos, állatos versek!!!

Nagyon örülök, hogy ez ennyire tetszik neki!

Azt tudtuk már korábban is, hogy szereti a dallamos versikéket, de a Zakatoló segítségével hihetetlen mennyiségű új szóval ismerkedett meg máris!

Köszi Keresztanyu, Keresztapu és Zsófika!!!

Na, igen...

 2012.01.09. 19:24

Nem bírtam sokáig visszatartani magam...

Ma délben el is pusztítottam egy jóóó nagy adag pilményit. Még szerencse, hogy a szüleim úgy tervezték, hogy legyen több adag.

De nem is erről akartam ma írni.

Nagy dolog történt ám a házunk táján!!!

Zümikémmel igyekeztem okosan beszélni hazafelé. (Judó keresztanyámnak olyan jól sikerült mindent "leboltolnia" vele, gondoltam kipróbálom én is nagyban a dolgot...)

Szóval először csak pedzegettem neki, hogy mi lenne, ha a cicit most a déli alvásnál pihenni hagynánk és gyűjtenénk benne a tejcsit estére...

Meghallgatott, de nem reagált. Cecil cicát emlegette (cici-Cecil... talán a hangzás miatt...) igazándiból nem akarta megérteni, amit mondok neki - szerintem...

Újra nekifutottam a dolognak.

- "Megegyezünk, Zádi? Estére gyűjtjük a tejcsit!"

Erre azt mondta: - "Gyűjtjük!"

Reménysugárral a lelkemben folytattam: - "Akkor most délutáni alvásnál üvegben kapod a tejcsit. Jó?"

- "Üvegben." - volt a válasza.

Hú, nagyon belelkesültem.

Összegeztem neki az elhangzottakat, de erre megint Cecil cicát emlegette.

Elnapoltam a további magyarázkodást.

Itthon aztán szépen átpelenkáztam, majd letettem aludni.

Kérte, hogy bújjak mellé - reménykedett, hogy nem gondoltam komolyan az autóban elhangzottakat...

Természetesen odabújtam mellé - amúgy is mentem volna.

De akkor elkezdett keresni. Ki akarta bontani a ruhámat.

Az volt a pillanat, amikor újra elismételtem neki a korszakalkotó ötletemet, miszerint gyűjtsük a tejcsit estére.

Énekelni kezdtem neki. Elénekeltem egy "Este Jó"-t, egy "A part alatt"-ot, egy "Egy kis malac"-ot, egy "Árkot ugrott a szúnyog"-ot, egy "Kis gyopár"-t magyarul és angolul, és VÉGRE ELALUDT. EGYEDÜL, SZOPI NÉLKÜL!!!

Az én nagyfiam!

Judó!

Mi is "leboltoltuk" a dolgot!!! ÁM!

Így most látok egy pislákoló reménysugarat, hogy nem fogja szétrágcsálni a melleimet tejfogytán...

Mindjárt két éves lesz.

Végülis örülhetek, hogy eddig tudott szopizni. Nem?

süti beállítások módosítása