Nem bírtam sokáig visszatartani magam...
Ma délben el is pusztítottam egy jóóó nagy adag pilményit. Még szerencse, hogy a szüleim úgy tervezték, hogy legyen több adag.
De nem is erről akartam ma írni.
Nagy dolog történt ám a házunk táján!!!
Zümikémmel igyekeztem okosan beszélni hazafelé. (Judó keresztanyámnak olyan jól sikerült mindent "leboltolnia" vele, gondoltam kipróbálom én is nagyban a dolgot...)
Szóval először csak pedzegettem neki, hogy mi lenne, ha a cicit most a déli alvásnál pihenni hagynánk és gyűjtenénk benne a tejcsit estére...
Meghallgatott, de nem reagált. Cecil cicát emlegette (cici-Cecil... talán a hangzás miatt...) igazándiból nem akarta megérteni, amit mondok neki - szerintem...
Újra nekifutottam a dolognak.
- "Megegyezünk, Zádi? Estére gyűjtjük a tejcsit!"
Erre azt mondta: - "Gyűjtjük!"
Reménysugárral a lelkemben folytattam: - "Akkor most délutáni alvásnál üvegben kapod a tejcsit. Jó?"
- "Üvegben." - volt a válasza.
Hú, nagyon belelkesültem.
Összegeztem neki az elhangzottakat, de erre megint Cecil cicát emlegette.
Elnapoltam a további magyarázkodást.
Itthon aztán szépen átpelenkáztam, majd letettem aludni.
Kérte, hogy bújjak mellé - reménykedett, hogy nem gondoltam komolyan az autóban elhangzottakat...
Természetesen odabújtam mellé - amúgy is mentem volna.
De akkor elkezdett keresni. Ki akarta bontani a ruhámat.
Az volt a pillanat, amikor újra elismételtem neki a korszakalkotó ötletemet, miszerint gyűjtsük a tejcsit estére.
Énekelni kezdtem neki. Elénekeltem egy "Este Jó"-t, egy "A part alatt"-ot, egy "Egy kis malac"-ot, egy "Árkot ugrott a szúnyog"-ot, egy "Kis gyopár"-t magyarul és angolul, és VÉGRE ELALUDT. EGYEDÜL, SZOPI NÉLKÜL!!!
Az én nagyfiam!
Judó!
Mi is "leboltoltuk" a dolgot!!! ÁM!
Így most látok egy pislákoló reménysugarat, hogy nem fogja szétrágcsálni a melleimet tejfogytán...
Mindjárt két éves lesz.
Végülis örülhetek, hogy eddig tudott szopizni. Nem?