Valahogy most meglehetősen aktuális József Attila verse...
| "Harminckét éves lettem én -- meglepetés e költemény ajándék, mellyel meglepem Harminckét évem elszelelt |
De NEM siránkozom, NEM politizálok. Csodálatos napom volt.
Most néztem meg a facebookon, hogy milyen napra esett a születésem ideje. Kedd volt. - Persze tudtam ám magamtól is, hiszen az öröknaptárban már korábban megnézettem Istivel.
Keddre esett. Kedden született Gabó is. Zádi vasárnap...
S hogy miért néztem meg a facebookon mégis a napot? Mert kiszámolta helyettem, hogy eddig 11689 napot éltem. - Lehet, hogy utána kellene számolnom... De nem fogok. Elhiszem neki.
Kedd hajnal volt, ez biztos. 3:10 Valahogy el sem tudom képzelni...
A saját szüléseim minden másodperce bennem él. A gyermekkorom legkorábbi emlékfoszlányai kb. 2 és fél éves korom környékére nyúlnak vissza. Mintha lenne pár korábbi emlékkép is, de azok talán csak elmesélésekből belém épült gondolatok.
Mindenesetre a saját születésem elképzelése furcsa dolog.
Mindenesetre anyukámnak ezen a napon mindig viszek virágot... Hiszen én voltam a nap passzívabb szereplője anno...
