vagyok, pedig ez nem szándékos.
Az elmúlt napokban fél 8 volt, mire hazaestem, Zádikámmal próbáltam összebújni, játszani, vacsorázni, ilyesmi.
A teljes kimerültség állapota, és az allergia totálisan kiüt, és csak beesem az ágyba.
Hétfőn orvosnál voltam, nem volt egy jó élmény...
Nem taglalom.
Amatőr módon viselkedtem, nem vittem magammal az előzményeim papírját...
Neki rossz napja volt, az összecsapás pedig... - nem is volt az. Ő beszélt, én meg összecsúsztam, mert rosszul esett, amit és ahogy mondott...
A tegnap is őskáosz volt. Évadkezdés, döcögősdi, majd csak beáll a rendszer!
A hétvégi családi találkozó nagyon jól sikerült, kiderült, hogy Zádi jól karaoke-zik. Bizony! Egész Balatonfenyves hallhatta, amint Züm a mikrofonba énekli, hogy "Dirr-durr dalala..." és, hogy a Republic zenekar dalaihoz is van érzéke...
Majd pótolgatok, ha tudok.
Később utálni fogom magam, amiért ennyire elhanyagoltam az írást, és nem vezettem pontosan a naplót arról, hogy Zádi hogy lett szobatiszta. Vasárnap már a délutáni alváshoz és a hazaútra sem kapott pelust. Bizony, haladunk.
Egy hatalmas fába is vágtam a fejszém közben. Hihetetlen boldogságot okozna, ha sikerülne, de még nem tartok ott, hogy bizakodhatnék.
Elakadtam vele. Blokkol a rengeteg érzelem, amit a mindennapokban igyekszem kordában tartani, hogy megközelítőleg normális mederben folyhassanak a dolgok. Így is vannak félresiklások, amikor az orvos kizökkentett hétfőn, például...
De sebaj, azért rajta vagyok az ügyön.
Egyelőre még meglehetősen ködös lehet a dolog, de ha realizálódik, úgyis elmesélem, sőt, a segítségeteket is kérni fogom.
Most egyszerre ennyi lenne.
