feltűnt, hogy "lazábban" kezelem a blog írást egy ideje...
Sajnálom, kicsit elfogyott belőlem a dolog.
Éljük az életünket. Ma például diplomaosztón voltunk.
Az egész nap egy koordinációs államvizsga lehetett volna, hiszen reggel vasalás - tortasütés - készülődés, elrohanás, hely megtalálás, parkoló keresés, időben odaérés, diplomaosztó, Zádi felvétele, torták bekészítése, összekészített cuccok (majdnem mind megvolt) elvitele - csak kevés otthon hagyása - köszöntések (a szüleim házassági évfordulója is ma volt), ebéd, altatás, ébredés, játék, hazajövetel, Deseda lubick, itthon vacsora és ágyba ájulás - lett volna, ha Zádi is elaludt volna időben.
De csak 11h körül dőlt ki.
Mindenesetre szép napot zártunk, jól éreztük magunkat.
Csak azt sajnálom, hogy amíg korábban részletes taglalást kezdtem volna, ma nehezen veszem rá magam az írásra.
Boldogok vagyunk. Zádi fantasztikus. Álmodni sem mertünk volna ilyen gyerkőcöt.
Minden nap produkál valami újat, egy újabb szegmensét ismerjük meg általa a Zádivilágnak.
Csak a mesélés fogyott el...
Nem tudom, hogy lesz.
Most nem akkora öröm az írás.
Még kiderül.