"GIDUNA"

Na? Ki tudja, ez mit jelent???

DT! Nem ér súgni!

Egész délelőtt a játszótéren voltunk. Csúszdázott, hintáztunk, mászókázott (ki is kellett szabadítanom...), és homokoztunk.

Be kell vallanom, haza is vittük a fél homokozót. Zümi még a pelenkájába is pakolt belőle, csak, hogy otthonra ne kelljen megvennünk drága pénzen...

Khm... Én még a hajamban is tároltam egy adagot, amit Zádikám nagy gonddal belehelyezett...

Építettünk várat, tornyot, ástunk gödröt (szigorúan akkorát, hogy Züm beleléphessen ÁM!), fúrtunk alagutat, készítettem kézlenyomatot, amit kicsi fiam fel is markolt azonnal, hogy odaadja nekem.

Betemette a kezem, aztán kacagva várta, hogy előtörjön.

Mérleghintázott is, na, itt hangzott el az a bizonyos... GIDUNA.

Most már rájöttetek???

RÉ-GIDUNA-KISKATONA...

Bizony ám! Azt szerette volna, ha énekelek neki.

Nagyot ebédeltek Kingivel. Krumplilevest és "pancsitát" - "faféjasat".

A délutáni alvás bizony érdekesre sikeredett, mert nagy nyűgösség vett erőt rajta, amikor lefektettem. Kereste a "kenvenc" maciját (ezt hozta neki Erzsike Noeltől), de a nappaliban hagyta.

Megígértem neki, hogy felhozom, de kértem, hogy addig is, amíg visszaérek, próbáljon meg elaludni - valójában nem is tudom, miért mondtam ezt neki. Talán, hogy ne sírjon addig. Vagy nem tudom... Mindenesetre én lepődtem meg a legjobban, amikor visszaértem, mert édes babám elaludt. Teljesen egyedül. Éneklés, altatás, összebújás nélkül.

Nagyon büszke voltam. Fel is ébresztettem és meg is mondtam neki. - - NEM ÁÁÁM! - Hülye azé' nem vagyok!

Ébredés után gyors uzsonna és már indultunk is a városba, babaúszásra. Zádniak nem sok kedve volt most - nem tudom, miért. De azért ügyes volt.

Kicsi babám, minden kör után hozzám akart jönni.

Bizony. A mai nap a töltődésről szólt. Mindkettőnknek.