csak nagyon lassan.
Ma, konkrétan öt és fél órán át feküdtem, mert annyira szédültem a fejfájástól, hogy nem bírtam mozogni.
Szegény Isti állta a sarat helyettem is.
Zádi virgonckodik, végre elkezdett legózni. Már igyekszik egymásra tenni az elemeket, a sláger az állatkert építése.
Vetítünk, egymás után sorolja a meséket, amiket szeretne hallani.
Csirkeszárny evésben pedig meglehetős gyorsasággal zárkózik hozzánk. (Le sem tagadhatnánk, hogy a mi gyerekünk... )
Holnapra jó kis terveink voltak, de a betegség alighanem gátat szab a lehetőségeknek. Majd kiderül.