csak nagyon lassan.

Ma, konkrétan öt és fél órán át feküdtem, mert annyira szédültem a fejfájástól, hogy nem bírtam mozogni.

Szegény Isti állta a sarat helyettem is.

Zádi virgonckodik, végre elkezdett legózni. Már igyekszik egymásra tenni az elemeket, a sláger az állatkert építése.

Vetítünk, egymás után sorolja a meséket, amiket szeretne hallani.

Csirkeszárny evésben pedig meglehetős gyorsasággal zárkózik hozzánk. (Le sem tagadhatnánk, hogy a mi gyerekünk... )

Holnapra jó kis terveink voltak, de a betegség alighanem gátat szab a lehetőségeknek. Majd kiderül.