Lényegében a 37,4oC és 37,1oC közötti ingázás határozta meg a napunkat.
És természetesen a pitttttyegés.
Több, mint egy órás késéssel tudtam csak lefektetni ebéd után. Akkor ugyan sokat aludt, de rosszul ébredt. Majdnem egy órát matricázott rajtam és most meg még mindig kuruttyol.
Holnap mindenesetre doki.
Így nem merem az ünnepet beengedni a házba. Ráadásul el is szeretnénk utazni.
Mélyen durmolok, ezért anya írja be az üzenetem.
Kata Keresztanyu!
BODO SZÜNAPO! NAPO! BODO! BODO!
amitől Gabóca távozása óta rettegtem.
Sőt, azt hiszem már előbb.
Úgy négy hónapos lehetett, amikor vészes hányással kórházba kerültünk vele.
Eléggé kiszáradt, azt mondták, ROTA. Nem az volt...
Ez már az állapotából adódó első jelként jött elő.
Ezután folyamatosan attól féltem, hogy megint hányni fog.
Többször előfordult, kordában tartható - nagyjából kordában tartható mennyiségben.
Aztán a végén...
Inkább nem is mesélem el.
A lényeg, hogy ezzel a tünettel kezdődött a búcsú...
Folyamatosan pánikoltam attól, hogy a következő babánk (ha a Jóisten megsegít bennünket és ad még gyermeket nekünk) majd hányni fog.
Nyilván tisztában vagyok azzal - még a legelborultabb pillanataimban is, hogy minden gyermekkel előfordul, ez normális dolog, megkönnyebbül tőle.
De átélni, az teljesen más.
Amikor egyszer a keresztfiam hányt (már Gabó távozása után) remegtem a félelemtől. Az agyam nyugtatott, hogy ne essek kétségbe, de nehezen ment.
Hála Istennek, mára megtanultam a leckét, amit a doktor bácsi mindig mondogat: "Anyuka, ez egy teljesen egészséges gyerek!!!! Úgy tessék kezelni!" - Ilyenkor a mutatóujját is szokta előttem mozgatni, hogy NANA!!!
Nem, nem teljesen pontos a megtanultam kifejezés...
De legalább megpróbálom szem előtt tartani.
Zádikám tegnap este óta köhécsel.
Ami furcsa, hogy nem volt száraz köhögős stádium, hanem azonnal a felszakadt résszel indított.
Köhög, de nem szenved tőle.
Nyilván eldöntöttem, hogy hétfőn orvoshoz viszem (nem én lennék, ha nem tenném), de az ügyeletre azért nem száguldottam vele, hiszen láza nem volt (nincs azóta sem) és nem "ugat", csak köhög.
A váladékot nem tudja kiköpni, lenyeli.
Azt hiszem, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a brokkolit ismét láthattuk.
Jelentem, igenis megijedtem.
De szerencsére Isti is ott volt, ahogy szóltam neki (kicsikét kiáltottam... 
) akkor azonnal ugrott és megnyugtatott bennünket.
Zádit mondjuk nem verte földhöz az esemény, csak azt hajtogatta, hogy TÖJÖL TÖJÖL...
Zavarja, ha "maszatos". - Most az volt.
Sebaj, vacsora elnapolva, apa fürdet, anya takarít - és nyugszik, nyugszik!!!
Zümi a kádban játszik, semmi nem látszik rajta a történtekből.
Hétfőn mindenképpen elviszem dokihoz.
Hadd ismételgesse nekem a házi feladatot!
ANYUKA! EZ EGY TELJESEN EGÉSZSÉGES GYEREK! ÚGY TESSÉK KEZELNI!
minden napunk Zádival. 
De tényleg.
Minden nap kitalál valami játékot, amibe minket is bevon.
Babaúszáson is voltunk ma, Zádi nagyon élvezte.
Csacsog, dumál, talán már fel sem tudnám sorolni, miket tud mondani.
Mindenesetre egy mai gyöngyszemet idebiggyesztek:
Apát letettük délelőtt egy munkamegbeszélésen, mi pedig a nyakunkba vettük a várost.
Zádi ezt kifejezetten zokon vette. Látta, ahogy az apját otthagyjuk, és potyogni kezdtek a könnyei.
Nagy nehezen sikerült megvigasztalnom, de azért az összes boltban, ahol megfordultunk, mindenit tájékoztatott a szörnyű hírről, hogy APA ELŰNT!...
Nos, a szánakozó tekintetek láttán alig győztem magyarázkodni...
Hiába, kicsi a város, könnyen meglehet, hogy holnap kapjuk az érdeklődő telefonokat, hogy mikor hagyott minket el Isti...
Megnyugtatásul közlöm mindenkivel, hogy amint apa befejezte a munkamegbeszélést, azonnal telefonált nekünk, hogy mehetünk érte...
Zádi ennek a hírnek annyira megörült az autóban, hogy a nagy megkönnyebbülésbe bele is aludt azonnal...
Kéremszépen! Ha a világ kerek, akkor bizony kerek!!! 
álmos vagyok, hogy nem tudom nyitva tartani a szemem...
Jól vagyunk, megvagyunk.
Zádi napról napra többet beszél.
Mai szavai: CSALSZ és HINTÓ - Köszönjük Bogyó és Babóca...
Ja, és a BOSSZANTS - ezen a kifejezésen lilára röhögte a fejét. - De mi is, ahogy élvezte a dolgot!
Gyönyörű emberpalánta bekebelezi a világot!
Ja, és kérdésem is lenne.
Tud valaki valamit arról, hogy ha a baba bölcsibe megy, akkor a család nem kaphat GYEST? - Hallottam és nem tudom, mennyi a valóság alapja.
Mert úgy tudom, hogy a GYES mellett lehet 6 órát dolgozni. Akkor elméletileg a picike mehetne bölcsibe.
Tud valaki konkrétumot?
... Ma kiszámoltam, hogy június 1-én kellene visszamennem dolgozni gyakorlatilag a szabik után... VAGYMI...
Sajnos a 28.500 Ft-os GYES mellett nem maradhatok itthon Zádival. Ez nem kedv kérdése...
Reggel fél nyolckor szoptattam utoljára...
Napközben nem kérte, és most este is szopi nélkül aludt el...
Nagyon elfáradt...
Kaszón voltunk. Megint... Csodálatos volt!
meg van kergülve. Már tegnap is hülyeséget írt ki a bejegyzés időpontjához.
Nem nem mentegetőzöm.
Tényleg késő van, de nem ennyire!
tényleg!
Minden rendben, ami rendben lehet.
Szövetkezünk az angyalkával Karácsonyra, találkozunk barátokkal, jövünk - megyünk, intézkedünk.
Közben pedig kihűlök...
35,5 oC a testhőm megint.
Holnap megyek beutalóért és ha sikerül, akkor laborba is.
Alighanem romlott a TSH-m.
Csak olyankor szoktam így érezni magam, amikor a pajzsmirigy értékem nem a legjobb.
Sok oka van a dolognak, nem részletezem.
Holnap megböketem magam, ha sikerül, aztán kiderül.
A képek elkészültek a Csillagtestvérekről, de most már kipurcantam mára.
Ha sikerül, holnap felteszem őket!
Jó éjt!
Küldök egy mosolyt fakasztó történetet, gondoltam jól jön ezekben a rideg, hideg napokban.
Valamikor Magyarországon történt a következő kedves kis történet.
A falu plébánosa karácsony táján bemegy a szépen – az ünnepnek megfelelően feldíszített templomba – a döbbenettől földbe gyökerezik a lába. A kis Jézuska eltűnt a jászolból!
Sok mindent átélt idős ember volt már, de ez a felfedezés egy sokkal ért fel. Ebben a faluban rendes, becsületes, nyíltszívű emberek élnek! Vagy már ide is betört ez a vad világ? Nagyon szomorúan csukta be maga mögött a templomajtót, s szinte az utolsó pillanatban vette észrea fényes, új biciklijéről integető 8 éves Pistit.
- Plébános úr, plébános úr, tessék engem megvárni! - kiabált az atya után Pisti, és odakerekezett a templom elé. Vadonatúj biciklije csomagtartójában nem feküdt más, mint az elveszett kis Jézus.
- Tetszik tudni, megígértem a Jézuskának, ha megkapom a biciklit karácsonyra, hálából elviszem egy körre!
....ugye-e megmondtam!
Talán saját égitesten élek... Khm.
