minden napunk Zádival. 
De tényleg.
Minden nap kitalál valami játékot, amibe minket is bevon.
Babaúszáson is voltunk ma, Zádi nagyon élvezte.
Csacsog, dumál, talán már fel sem tudnám sorolni, miket tud mondani.
Mindenesetre egy mai gyöngyszemet idebiggyesztek:
Apát letettük délelőtt egy munkamegbeszélésen, mi pedig a nyakunkba vettük a várost.
Zádi ezt kifejezetten zokon vette. Látta, ahogy az apját otthagyjuk, és potyogni kezdtek a könnyei.
Nagy nehezen sikerült megvigasztalnom, de azért az összes boltban, ahol megfordultunk, mindenit tájékoztatott a szörnyű hírről, hogy APA ELŰNT!...
Nos, a szánakozó tekintetek láttán alig győztem magyarázkodni...
Hiába, kicsi a város, könnyen meglehet, hogy holnap kapjuk az érdeklődő telefonokat, hogy mikor hagyott minket el Isti...
Megnyugtatásul közlöm mindenkivel, hogy amint apa befejezte a munkamegbeszélést, azonnal telefonált nekünk, hogy mehetünk érte...
Zádi ennek a hírnek annyira megörült az autóban, hogy a nagy megkönnyebbülésbe bele is aludt azonnal...
Kéremszépen! Ha a világ kerek, akkor bizony kerek!!! 
