Zádi és Gabóca mécsese a pillangóban... - Köszönjük a képet Mizolink!

szólt az előbb, hogy depresszívnek találja az előző bejegyzést...

Visszaolvastam.

Tényleg annak tűnik.

Pedig az emlékezés tartalmán kívül nincs okom rá végül.

Az este mindennek ellenére sikerült.

A színésznő, aki pénteken este végigasszisztálta, hogy a kolléganője rosszul lesz a színpadon, majd nagyon betegen kórházba viszik és azóta is folyamatosan aggódik érte, emberi nagyságáról tanúbizonyságot téve csodálatosan helytállt. Még a verset is felolvasta, amit Áron Gabó temetésére hozott - így Áron is velünk lehetett kicsit...

A Roxínház tagjai, Decsi Anna, Majoros Bernadett és Csorba Tamás csodálatosan énekeltek. Egyszerűen szívbe markoló volt a hangjuk. Idősebb Bellai Zoltán beszéde közvetlenül a lelkünket érintette. Heintz Tamás egy mesét hozott magával, ami a tavaszról, a feltámadásról beszélt.

Bár a mát - a tegnapot a fájdalom határozza meg, a tavasz a feltámadást hozza!

Pongrácz Máté evangélikus lelkész és ifjabb Bellai Zoltán (amizolink...) református lelkész vezették az emléksétát, majd a templom előtt a pillangót rajzoló mécsesek fölött Váron István atya vezetésével mondtunk el egy Miatyánkot...

Lélekben feltöltő esemény volt.

Lassan, nagyon lassan engedett ki a lelkem szorítása.

Az izgalom, hogy minden sikerüljön, az érintettség...

Mégis érzem, tudom, hogy kell, ezt kell tennem.

Lehetőséget kell adnunk az érintett családoknak és barátoknak az emlékezésre...

És... ahogy Mizolink mondta tavaly: valakik már várták az üzeneteket!!!