Ló etetés a tesóm segédletével.

2011. 11. 19.

Nos, Zádiból ugyan nem sok látszik, mert a rengeteg ruha eltakarja, de tessék elhinni, ott van, és nagyon élvezi az etetést! Azóta naponta legalább ötször elmeséli és elmesélteti. Hugi! Jövünk majd még!

Tizenhúsz évvel azután, hogy a párom leérettségizett, ma a volt gimnáziumi osztályfőnökétől dicséretet kapott...

Istentiszteleten találkoztunk, egy helyre járunk.

Ma nagy boldogan újságolta, hogy látta Istit a helyi tv-ben és nagyon örült, büszke volt rá.

Ugyan ezt a dicséretet nem írásban kapta, mégis legalább annyira örült neki.

De én is ÁM!

---

A temetőben hihetetlen gyors kört tudtunk csak futni, mert annyira hideg volt, hogy attól tartottunk, hogy oda fagyunk.

Mindenesetre a téliesítés utolsó lépéseit megtettük.

Amint hazaértünk Nyúllal elkészítettük az idei adventi koszorúkat. Idén tíz éve, hogy mindig együtt készítjük. Jó kis hagyomány ez. Nekünk többet jelent, mint ha megvettük volna. Ráadásul évről évre kevesebbszer égetjük szét az ujjainkat a ragasztópisztollyal... Bár, be kell vallano, hogy nekem ma szép hólyagot sikerült produkálnom a hüvelykujjam tetejére... Ugyebár, aki ügyes, az ügyes!

Zádi délutáni alvása után pedig kimentünk az adventi fények felkapcsolására.

Gabó születése óta minden évben elmentünk. Zádit is vittük már tavaly is, de szerintem idén csodálkozott rá igazán a fények játékára.

produktív napom volt ma.

Züm elég eleven lett, de ennek következtében alaposan el is fáradt.

Csillagtestvérekkel szépen lassan haladok, ma végre léptem előre is.

Két olyan embert sikerült megnyerni a megemlékezésre, akik fontosak a számomra, így kicsit fellélegeztem.

Voltak látogatóink, akiknek nagyon örültünk, este megjöttek a fiúk és Zádi lótott futott utánuk.

Kellett egy ilyen nap is.

Igaz, hogy elsuhant és alig tudtam kapkodni, hogy már este is lett, de inkább így legyen...

ezt a napot semmiképpen!

Igaz, reggel egy kedves levél várt, de nagyjából itt vége is volt a jó világnak...

Csillagtestvérek ügyében igyekszem szervezkedni, de valahogy nehezen alakulnak a dolgok.

Szándékosan nem akarom taglalni a témát, a lényeg, hogy nagyon rossz, ha úgy kell éreznem, valakinek ez púp a hátán...

Még nagyon nem vagyok az intézkedés végén. Az utolsó pillanatig reménykedem, hogy szívhez szóló, méltóságteljes megemlékezés kerekedik a végén.

Egy fontos, kedves telefonbeszélgetés alkalmával Katát, Zádi keresztanyját köszöntöttük - együtt. Zádi imádja a keresztanyját és nagyon szeret telefonálni . Így aztán el lehet képzelni a köszöntést...

Az este egy teljes kudarc lett.

Címszavakban: aggódás, jó szándék, rossz módszer, csalódás, rágalmak, sok-sok fájdalom, sírás

Ennek eredménye: Zádi áll velem szembe és azt mondogatja: "Sí! Sí! Nem!" - Akkor meg a szívem akart megszakadni - érte.

Ő meg értem aggódott.

De jó, hogy lassan elmúlik ez a nap!

Az emberekben nem lehet megbízni... a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk... talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen.

Karinthy Frigyes

Nos, mivel is kezdjem?

Julcsi, aranyos vagy, hogy érdeklődsz, de nem kaptam felhatalmazást a szülőktől, hogy a gondokat megosszam.

Mindenesetre elkelnek az imák. A fordulópont február lesz, addig is menjen minden zökkenőmentesen, azt kívánom.

Ági, köszönjük, hogy gondolatban Te is velük vagy!

Bababerci fontos dolga, hogy fejlődjön és gyógyulgasson ügyesen!

Autóbertalan pedig ma volt biztosítónál bemutatkozni, holnap reggel megy kárszakértőhöz vizitre, és azután eldől, meddig kell szereldében maradnia...

A napunk elég összevissza telt, voltunk megbeszélésen, biztosítónál, szervizben, délután pedig itthon, Zümikém nagy örömére.

A délutáni alvás után nehezen akart visszazökkenni a normál kerékvágásba. Sajnálom. Érződik, hogy nincs komfortérzete.

Úgy néz ki, megint beindultak a fogacskái, legalábbis ezzel magyarázom a hihetetlen nyálzást.

Folyamatosan rág valamit (igen, időnként engem... brrr!), a keze a szájában, néhány bútorrész és játék is áldozatul esett már ennek a folyamatnak.

Hogy miért bútor és olyan játékok, amiket még véletlenül sem szétrágásra terveztek???

Mert csak!

Tessék tudomásul venni, hogy a rágóka nem trendi, a cumi pedig a dedósoknak való! (Itt kérek elnézést a véleménynyilvánítás sarkossága miatt minden - természetesen - NEM dedós cumistól...)

Egész hosszú telefon "beszélgetéseket" folytat a családtagokkal. Amikor szeretném visszaszerezni a készüléket, rám szól, hogy ő beszél! Vegyem már észre.

Nos, kérem, öntudat, az van...

Gyönyörű gyermekem szépen halad a... PIMASZSÁG ÚTJÁN!!!

Igen, alig huszonegy hónaposan bizony ma megtette az első lépést az anyahajaégnekállításhoz...

Az úgy kezdődött, hogy férjempárom rosszul érezte magát és lefeküdt, hogy a fejfájása fölött győzedelmeskedjen.

Mi Zádinak felváltva mondogattuk, hogy csendben legyen, mert az apja alszik. Különböző családtagok különböző módon, de lényegében ezt ismételgették.

Nem is volt ezzel baj, Zádi értette is a dolgot, csak nem mindig érdekelte... De ez most nem is lényeg.

Hanem tudja ő, hogy rosszalkodni csendben is lehet.

Felmászott az ebédlő asztalhoz, felkapta az általam (bevallom) gondatlanul ottfelejtett teát és már ki is borította az asztalterítőre.

Ekkor a nagyanyja leszidta. Irgum-burgum, putcc ki az ebédlőből és társai repkedtek.

Ez volt az a pillanat, amikor földszintes, a fűből még alig-alig kilátszó apróságom mamájával szembefordult és a címben olvasható mondatot kiejtette a száján.

"HAGASS! APUCA TENTE..."

---Aki számára nem világos, az értelme a következő: HALLGASS! APUCI ALSZIK...---

De vajon kire ütött ez a gyerek???

Aki engem kiskoromban ismert... Nos, az semmiképpen ne válaszoljon!!!

Érdekes serdülőkor kezd előttem derengeni. ÉRDEKEEES? Nem, azt hiszem meredek lesz...

És most még valami:

csak röviden, mert ha rá gondolok, azonnal görcsbe rándul a gyomrom.

Berci, a mi nagyon szeretett és hihetetlen becsben tartott autónk ma nyolc napon túl gyógyuló sebeket szerzett...

Én vezettem, de nem miattam történt. (TÉNYLEG!)

Valaki nekünk tolatott úgy, hogy mi normál tempóban, egyenesen előre haladtunk. Ő nem nézett szét, csak kitolatott a kocsifeljáróról...

Megijedtem, megijedtünk...

Szerencsére senkinek nem lett baja, csak az autó oldala horpadt be hátul...

De mi jól vagyunk. Legalább...

A BABAHÍRADÓval zárom a ma estét.

Megérkezett közénk STIKE babája, Bogi, szerencsésen, egészségesen.

Üdvözöljük nagy szeretettel!!!

Egészséget, sok tejcsit, rengeteg ölelést és boldogságot kívánok nekik!!!

Édes pici babám (hiába egyre nagyobb, nekem a babám marad még egy ideig) ma megmutatta, hogy egészen komplex dolgokat is megért és leképez...

Apát kitettük reggel egy helyen, mert fotóznia kellett.

Züm meglehetősen zokon vette a családi szétválást, így sírdogált egy keveset.

Elkezdtem neki magyarázni, hogy apa dolgozik, apa fényképez, apa fotózik...

Erre ő, kevés gondolkodás után utánam ismételte és mutatta is.

"Apa dóódosz"..."Fénképsz"..."Fotósz"

A pici kezeit pedig a szeme elé tette, mutatva, hogy apának sem látszik a szeme olyankor.

Büszkebüszkebüszke! Mertazért.

Igenis! Az ÉÉÉn fiam!

Ma anyukámnál is voltunk a munkahelyén. Volt ám nagy öröm! Kupák, amiket meg lehetett tapizni kicsit, fénymásoló "szerelés", gyereksereg...

Nagyon szeret oda menni... Talán csak a húsboltot szereti még ennyire... Ott sonkát kap...

bácsi megvizsgálta, köptetőt, antibiotikus orrcseppet, gyulladáscsökkentőt, orrkrémet írt fel.

Nem kecsegtetett a gyors gyógyulás ígéretével...

Mindenesetre Zümikém becsajozott a vizsgálat előtt - jó az ízlése, egy gyönyörű szép kicsi lányt védelmezett a doktor bácsi veszélyétől... (Mondta neki, hogy menjen haza, és ő maga is indulni akart, amint meghallotta, hogy az előttünk lévő baba panaszosan sír...)

Túléltük, nagyobb baj ne legyen.

Meg kell jegyeznem, hogy a lottó ötöst megint nem én nyertem.

Bosszantó, ha azt nézem, hogy terveim voltak vele.

Lehet, hogy nem tudták, mik a jó számok???

De a viccet félretéve:

Itt is szeretném felhívni a figyelmet egy rendezvényre, ami az én szívemhez nagyon közel áll.

Fontos, hogy mindenki, aki hallja, adja tovább!

2011. december 11-én vasárnap este 19h-kor már negyedik alkalommal rendezzük meg Kaposváron, a Kossuth téren a Csillagtestvérek éjszakáját. Ez alkalommal gyermeküket vesztett családok gyújthatják meg az emlékezés gyertyáját. Gyermek természetesen nem kizárólag a 18 év alattiakat jelenti, hiszen a szülőnek felnőtt korú gyermeke is gyermek. Nem csak a családtagokat, hanem a barátokat és ismerősöket is szeretettel várjuk remélve, hogy segítséget nyújthat így az ünnepek közeledtével, mert hisszük, hogy együtt mégis könnyebb.
A mécseseket pillangó alakban helyezzük el, hiszen a lepke a fájdalommentes halál szimbóluma. Így jelezzük, hogy ha már menni kell, legalább fájdalommentesen búcsúzzanak a lelkek.
Hozzon mindenki magával tollat, mert papír lepkéket is szétosztunk, melyeken üzenni lehet a „távol levőknek”. Az üzeneteket léggömbök továbbítják majd.
Szeretnénk, ha mindenki eljönne, akit érint, ezért kérem, továbbítsátok az üzenetet!
Köszönöm!

Aki esetleg nem tud eljönni, mert másik városban lakik, kérem, írjon nekem, akár csak annyit, hogy melyik városból gondol majd ránk!!!