Nos, mivel is kezdjem?
Julcsi, aranyos vagy, hogy érdeklődsz, de nem kaptam felhatalmazást a szülőktől, hogy a gondokat megosszam.
Mindenesetre elkelnek az imák. A fordulópont február lesz, addig is menjen minden zökkenőmentesen, azt kívánom.
Ági, köszönjük, hogy gondolatban Te is velük vagy!
Bababerci fontos dolga, hogy fejlődjön és gyógyulgasson ügyesen!
Autóbertalan pedig ma volt biztosítónál bemutatkozni, holnap reggel megy kárszakértőhöz vizitre, és azután eldől, meddig kell szereldében maradnia...
A napunk elég összevissza telt, voltunk megbeszélésen, biztosítónál, szervizben, délután pedig itthon, Zümikém nagy örömére.
A délutáni alvás után nehezen akart visszazökkenni a normál kerékvágásba. Sajnálom. Érződik, hogy nincs komfortérzete.
Úgy néz ki, megint beindultak a fogacskái, legalábbis ezzel magyarázom a hihetetlen nyálzást.
Folyamatosan rág valamit (igen, időnként engem... brrr!), a keze a szájában, néhány bútorrész és játék is áldozatul esett már ennek a folyamatnak.
Hogy miért bútor és olyan játékok, amiket még véletlenül sem szétrágásra terveztek???
Mert csak!
Tessék tudomásul venni, hogy a rágóka nem trendi, a cumi pedig a dedósoknak való! (Itt kérek elnézést a véleménynyilvánítás sarkossága miatt minden - természetesen - NEM dedós cumistól...)
Egész hosszú telefon "beszélgetéseket" folytat a családtagokkal. Amikor szeretném visszaszerezni a készüléket, rám szól, hogy ő beszél! Vegyem már észre.
Nos, kérem, öntudat, az van...