Tizenhúsz évvel azután, hogy a párom leérettségizett, ma a volt gimnáziumi osztályfőnökétől dicséretet kapott...
Istentiszteleten találkoztunk, egy helyre járunk.
Ma nagy boldogan újságolta, hogy látta Istit a helyi tv-ben és nagyon örült, büszke volt rá.
Ugyan ezt a dicséretet nem írásban kapta, mégis legalább annyira örült neki.
De én is ÁM!
---
A temetőben hihetetlen gyors kört tudtunk csak futni, mert annyira hideg volt, hogy attól tartottunk, hogy oda fagyunk.
Mindenesetre a téliesítés utolsó lépéseit megtettük.
Amint hazaértünk Nyúllal elkészítettük az idei adventi koszorúkat. Idén tíz éve, hogy mindig együtt készítjük. Jó kis hagyomány ez. Nekünk többet jelent, mint ha megvettük volna. Ráadásul évről évre kevesebbszer égetjük szét az ujjainkat a ragasztópisztollyal... Bár, be kell vallano, hogy nekem ma szép hólyagot sikerült produkálnom a hüvelykujjam tetejére... Ugyebár, aki ügyes, az ügyes!
Zádi délutáni alvása után pedig kimentünk az adventi fények felkapcsolására.
Gabó születése óta minden évben elmentünk. Zádit is vittük már tavaly is, de szerintem idén csodálkozott rá igazán a fények játékára.