Az anyatejcsi változatlanul kihagyhatatlan...

Az éjjel valószínűleg a fogacskája fájhatott, mert hajnali fél 4-ig nem tudtunk aludni, talán csak 5 percekre pihenhettünk meg.

Sírt, vergődött szegénykém.

Akkor már nem bírtam látni, hogy ennyire rosszul van és adtam Panadolt.

Nem szeretem begyógyszerezni, főleg ha nem vagyok biztos abban, hogy mi a baj, de végig próbáltam addig minden létező praktikát (még apát is bevetettem) de semmi nem segített.

Végül a Panadol és egy apa általi ringatás megtette a hatását és aludt valamennyit.

Nos, igen, az alvás a mumusunk...

Amúgy ébren nagyon ügyes, mindent megpróbál utánunk mondani.

A nyertes egyelőre apósom, ő birtokolja a legtöbb megnevezést.

Hívja őt Zádi papának, papámnak, apónak és ma újabb megnevezéssel bővült a kínálat: öcsit mondott neki Zümi. A család ugyanis így hívja, de eddig ő még nem. Nos, már beállt a sorba...

Van még apa, apám, mama, mamama (nagymama).

Az újak:

Katyi (a szomszédasszony), ÁÁÁgi (Balatonon a táborvezető), Zsuzsi (barátosnénk) éééés, ezeken felbuzdulva megkértem, hogy mondja ki a nevem.

Kérleltem, hogy mondja utánam: Évi - erre ő mosolygott egyet és annyit mondott: anya...

Kell ennél több?

Hol is kezdjem?

Tegnap még annál is nagyobb dolog történt, mint valaha gondoltam, hiszen kereken 10 év után mentem bele a Balatonba.

2001 nyarán volt az utolsó eset, hogy bokánál jobban elmerültem benne és úgy is terveztem, hogy a dolog így marad.

Nos, nem leszek azért búvár ott, sem naponta strandoló, de azért Zádi kedvéért mégis fürdőztem egyet én is.

Mit tagadjam? Hős vagyok.

Az úszógumiról vallomással tartozom.

Csodálatos, hogy itt, a blogon leírtam a bajomat, hogy hiába keresem, nem találok megfelelőt.

Venni akartam, de sehol nem láttam ilyesmit.

Nem sokkal azután, hogy elolvastátok, már kaptam is az első üzenetet DT-től, hogy megvan, megtalálta. Még nem tudja hogyan, mikor, de úgy tűnik, hogy lesz.

Nagyon örültem, de nem mertem beleélni magam a dologba - akkor még.

Ezután jelentkezett Másikévi, hogy van nekik egy mostanra már nem használt, és nekünk adja, ha gondoljuk. (Akár Kingi nyuszilánykának...)

Gondoltuk.

Nyúl hihetetlenül örült a hírnek, aztán amikor megkaptuk, a gyerekek azonnal birtokba vették. Vitatkoztak, melyikük rághatja ki belőle a játéklabdát, de mivel egyiküknek sem sikerült, nagy ordítás vetett véget az örömünnepnek.

Nem sokkal később jelentkezett Zsuzsi, hogy találkozzunk, mert meglepetése van.

Ő egy csodaszép sárga úszógumit hozott, nagyon-nagyon szépet.

Ezzel egyetlen gond adódott, hogy husibabám szépen kinőtte. (Meg kell egyeznem, hogy a kékbe is alig fér bele... - Nos, nem kicsi, nem vékonyka a fiacskám... ) Nem baj, tesóbaba valószínűleg kisebb korában találkozik majd a vízzel, így neki nem lehet majd kicsi.

Anyukámék a Balatonon voltak, amikor meglátogatta őket egy ismerős, Szinténévi, aki nagyon messzire költözött már, de olvasta a gondomat és megjelent egy úszógumival. Szabadkozott, hogy nincs teteje, de gondolta hátha jó lesz.

Jó is lesz, ha már nem fér bele a tetősekbe, ebbe még nyugodtan belerakhatom - persze csak akkor, ha hajlandó lesz benne maradni, mert most éppen csak a képet tudtuk elkészíteni és már mászott is ránk, hogy ő a nagy vízbe akar menni, nem csak lábat lógatni az úszógumiból.

Ennyit anya előparájáról, hogy ez-az kell a gyereknek, mert e nélkül aztán... ÜHÜM, csak ha a lurkó másképpen gondolja, anya teheti a terveit oda, ahova akarja...

Mindenesetre nagyon köszönöm mindenkinek a segítséget! Bár így oldódna meg minden gondom!

A mai napunk tulajdonképpen a víz jegyében telt.

Zádi úgy intézte (ez hosszú, de tényleg ő alakította így a dolgokat), hogy 4-szer is fürdött.

Este merészkedtünk csak ki az udvarra, akkor viszont jó sokáig maradtunk, mert spontán csevapcsicsa sütésbe keveredtünk. Itt maradtak Nyúlék, este 10 volt, mire bejöttünk.

Zádi jól bírta, hiszen aludt délelőtt és délután is, de meg kell jegyeznem, hogy azért ringatni nem kellett altatásnál...

Repülööök!

Köszi a levegőövet!

Majdnem úszom!

Hallo Vakegér! Itthon vagy?

Na, majd én átfésülöm a terepet!!!

a szülőrabszolgák végre megértették, hogy szeretem a vizet.

Már voltunk többször is a hullámos nagy víznél, amit anyuék Balatonnak hívnak, de eddig nem engedtek bele.

Amikor először láttam, még nem tudtam kapálózni. Anya szopit akart adni, de nekem nem kellett, mert a hullámok csobogását hallgattam inkább.

Már akkor kipróbálhattam volna, csak anya szerint kicsi voltam, meg szél is volt és hideg. (Legalábbis ezt mondták.)

Azután még többször megnéztük (nem tudom, minek mutogatták, ha nem mehettem bele... ).

Mindig hideg volt, szél, meg nem volt fürdéshez ruhájuk, vagy mi (na ezt sem értem, mert én pucéran is belemegyek, ha nem kapnak el).

Szóval, apa tegnap azt mondta, hogy mennie kell a táborba, és én már azonnal tudtam, hogy itt az alkalom, hogy végre kipróbáljam a Balatont.

De aztán eszembe jutott, amiért anya délután a konyhában kóstolgatott.

A nagynéném (azt hiszem, ezt mondták róla, de nekem csak Lovasmanósréka) ma ünnepelte a szülinapját, és anya összerakott neki egy tortát. (Ezt tudom mi, mert már nekem is volt, csak nem ilyen gyümölcsös és rázkódós, hanem gesztenyés. Anya a rázkódást gyümölcskocsonyának hívja, de szerintem hideg, színes rázkódó, csak az lehet.)

Szóval elvittük neki a tortát és az ajándékot, de igazából én csak kutyáztam és szétpakoltam a szobadolgozóját, amennyire csak bírtam. Volt ott három kutya is, Manó az egyik, őt ismerem, meg egy babakutya, aki még nálam is kisebb, azt mondták 4 hónapos. A harmadik kutya az ajtó mögött ugatott, nem jöhetett be.

A nagyok ettek, meg beszélgettek és én vártam, hogy mejnünk a lovakhoz.

Aztán amikor kimentünk, mutattak nekem több lovat is. Megtanultam, hogyan fújnak (prüszkölnek), megmutattam, hogy tudom utánozni, ahogy mennek, de nem akartam megsimogatni őket.

Aztán az egyiket, amelyik nagyon vékony és azt mondta Lovasréka, hogy beteg volt, azt meg is etettem. Azt nem engedték, hogy megkóstoljam, amit eszik, ezért odaadtam neki, hadd örüljön.

A lovak után indultunk a nagy vízhez.

Az úton beszélgettem, zenét hallgattam és... elaludtam, mindegyik kezemben sajtostallérral. Meg akartam enni még alvás előtt, de az alvás előbb jött...

Amikor odaértünk, köszöntünk mindenkinek, kaptam ebédet és tiszta pelust, kergetőztem Zsuzsival, mert azt kell, és elindultunk tábornézőbe.

Ugráltam a trambulinon, most már ügyesebben, mint a múltkor, és amikor apa megérkezett, indultunk fürdeni.

Nagyon tetszett a víz.

Apa mutatta meg, először csak kicsit engedett bele, de nagyon kapálóztam, hogy végre beleessek.

Anya hozott valami levegőövet, de az nagyon felemelt és csak a lábam lógott a vízbe.

Jó volt, mert tudott sípolni, de nem tudtam kirágni belőle a golyókat, ezért ki akartam szállni, hogy beleállhassak a vízbe.

Apa kiszedett és a süllyedős homokba tette a lábam, amitől kacagnom kellett. Egy hullám átugrott a fejemen, amiért köhögtem kicsit, de már mentünk is tovább.

Segítettek úszni és apa fröcskölt is, meg elbújt a víz alatt. Kagylót mutatott, de nem engedték megenni. Nagyon jó volt, de amikor megremegtem, azonnal kivittek a partra.

Anya megtörölt és én szopit kértem.

Összebújtunk a sátorban, még takarót is kaptam, de nem értem, miért akarták, hogy aludjak, amikor a gyerekek odakint kacagtak nagyon.

Amikor megértették, hogy nem fogok aludni, akkor összepakoltak, hogy megyünk uzsonnázni és indulunk haza.

Csakhogy én szereztem egy fésűt, és homokozni kezdtem vele.

Anya és apa vakondtúrásnak hívta a homokozót, amit szétgyurmáztam.

Átszitáltam a fésűn és belefeküdtem, ami nekem nagyon tetszett, de anya kivett és kirázott, aztán megint átöltöztetett. (Nem értem, miért divatozik. A sár szép minta.)

Az uzsonnám rövid ideig tartott, aztán elvettem apa jégkrémét, mert finom volt, csak azt nem értettem, miért akar ő is enni belőle.

A jégkrém után elköszöntünk és hazajöttünk, de én félig nem aludtam az úton, csak ott már nem bírtam tovább és nem nyitottam ki a szemem hazáig.

Itthon minden lassabban ment, mint szokott.

Sírnom kellett a vacsiért, megint megfürdettek, pedig mondtam, hogy már pancsoltam.

Megsérült a talpam, amit apa meggyógyított és aztán hancúroztunk az ágyban. Én játszottam, ők altatni akartak.

Ők nyertek.

Most a kék kutyát ölelve alszom és küldöm anyának a gondolatokat.

Szerintem szervezek még ilyen kirándulást!