Az éjjel valószínűleg a fogacskája fájhatott, mert hajnali fél 4-ig nem tudtunk aludni, talán csak 5 percekre pihenhettünk meg.

Sírt, vergődött szegénykém.

Akkor már nem bírtam látni, hogy ennyire rosszul van és adtam Panadolt.

Nem szeretem begyógyszerezni, főleg ha nem vagyok biztos abban, hogy mi a baj, de végig próbáltam addig minden létező praktikát (még apát is bevetettem) de semmi nem segített.

Végül a Panadol és egy apa általi ringatás megtette a hatását és aludt valamennyit.

Nos, igen, az alvás a mumusunk...

Amúgy ébren nagyon ügyes, mindent megpróbál utánunk mondani.

A nyertes egyelőre apósom, ő birtokolja a legtöbb megnevezést.

Hívja őt Zádi papának, papámnak, apónak és ma újabb megnevezéssel bővült a kínálat: öcsit mondott neki Zümi. A család ugyanis így hívja, de eddig ő még nem. Nos, már beállt a sorba...

Van még apa, apám, mama, mamama (nagymama).

Az újak:

Katyi (a szomszédasszony), ÁÁÁgi (Balatonon a táborvezető), Zsuzsi (barátosnénk) éééés, ezeken felbuzdulva megkértem, hogy mondja ki a nevem.

Kérleltem, hogy mondja utánam: Évi - erre ő mosolygott egyet és annyit mondott: anya...

Kell ennél több?