Tegnapra nagyapa (apósom) kapta el Zümikémtől a nyavalyát, mára apja és én göthösödtünk le.

Remélem, nem kezdődik a baci ping-pong megint. 

Zádi ügyesedik, torkosodik.

Az étvágya még mindig nem az igazi, de azért tudja, mi a jó...

A bébiételt nem különösebben erőlteti le, de este meglátta az asztalon a szalonnát és a hagymát, na, azokat bezzeg rágcsálta kifejezett élvezettel.

Köszi.

Ha magamból indulok ki, én bizony tizenéves koromig nem voltam hajlandó megenni a szalonnát (akkor bezzeg betegre ettem magam belőle drága mamikám hiába mondta, hogy vigyázzak...), a hagymát pedig felnőtt koromig nem szerettem.

Ha azt veszem alapul, hogy a hozzátáplálás rendszerében mennyire állunk távol ELVILEG a szalonnától... na igen. Füstölt nyers hús... 

Azt hiszem Zádi nem olvasta a szakirodalmat. 

Egyik kezében szalonna, a másikban hagyma volt, amikor megláttam, mit csinál...

Esélyem sem volt elvenni tőle. 

Boldog volt. Lefényképeztem.

Majd megmutatom. 

Vigyázz világ! Hóóódííítok!

Ha lapítok, akkor többet maradhatok rajta?

Köszi paci!

Puszi!

van nálunk ma.

Bevallom, nem igazán vagyunk ilyen rendezvényekre járók, ennek pedig több oka is van.

Nem, kizárt, hogy ezeket taglaljam.

Ma mindenesetre este 6 körül úgy döntöttünk, hogy kimegyünk szétnézni. Már messziről láttuk, hogy van ugrálóvár (ezen és gyerekkoromben csúnyán összetörtem magam, így nem a kedvencem), trambulin (ezt Zádi már próbálta az óvodában és tetszett neki, tombolda (piciri gyerekeknek felállított kis- és nagylabdás akadálypálya hálókkal, csúszdákkal, ilyesmikkel) és lovak is.

Zádi először a lovakhoz akart odamenni, de nagy volt a tömeg, így odébb álltunk.

A tomboldánál kezdtük, de pici még hozzá (vagy én vagyok túúúl neurotikus). Kezdetnek fejjel landolt az egyik ilyen kis részben, ezután beosontam hozzá és a könnyebb terepen szétnéztünk. Nagyon élvezte, de elég is volt neki (nekünk) ennyi belőle. Szerintem jövőre már uralni fogja a terepet, de még nem idén.

Ezután az ugrálóvárhoz mentünk (nem nevelhetek Zádiba mindenféle görcsöt az enyémekből), de "sajnos" éppen leeresztették, nem számítottak arra, hogy ilyen későn (amikor végre nincs fülledt meleg) fog bárki is kijönni gyerekkel - bár akár számíthattak is volna erre...

A trambulint szintén szétszedték, a paciknál is az utolsó körösök lovagoltak.

Ekkor a férfi, aki a lovakat hozta, megkérdezte, szeretne-e a pici felülni.

Mondtuk, hogy ha lehet, akkor igen, megpróbálnánk. (Igaz, nem sok reményünk volt benne, hogy a lovon marad. Úgy hittük, nem ül meg rajta, hanem leugrik. DE NEM!!!)

Szépen egyenesen ült a pónin, élvezte a köröket, majd a végén, megsimogatta a pacit, ráfeküdt, odabújt hozzá és még egy puszit is adott neki.

(Nem, én sosem vetemednék ilyesmire, de az apja és a tesóm minden gond nélkül...)

Tegnap említettem, hogy vizeletmintát kellett produkálnunk (na nem nekünk, csak Zádinak, de közösen erőlködtünk, hogy létrejöjjön a MŰ).

Már volt gyakorlatunk ebben, hiszen Gabónál többször is szükség volt erre.

Zádira is rutinosan felkerült a gyűjtőzacsi, bepelenkáztuk alibiből - éjszaka, hogy ne is tűnjön fel neki.

HAHAHA

Nyűglődött, tekergett, nem aludt (mellesleg utána sem - egész éjjel...), szóval feladtuk és szépen leszedtük róla, hadd aludjon (és mi is! Mi is!!!).

Reggel félkómásan újabb próbálkozás, de eredménnyel nem jártunk.

Nem volt hajlandó belepisilni...

Tanácstalankodtunk, apának indulnia kellett, én nem mentem ma a városba, szóval nem volt már időnk. Kicsit hűvös üveggel a pocakja alját is csiklandoztam már, hátha, de nem. Ekkor kínomban odahívtam Zümikémet és felajánlottam neki, hogy ha a zacsiba nem akar, akkor pisiljen az üvegbe, amiben vinni kell.

Kicsikém kikacagott (gondolom érdekes érzés volt neki "belelógatni"), majd leguggolt és... TÁDÁÁÁM! ... szépen belepisilt.

Apja nem késett el, a doki megkapta a kért mintát és én megnyugodtam, mert a vizsgálat semmit nem talált.

Bizonyosan a háromnapos lázzal találtuk szembe magunkat.

Kapott antibiotikumot, antibiotikumos orrcseppet és szépen be is veszi ezeket.

Döbbenetes, hogy a délelőtti másfél órás masszív hőemelkedés (37,8) kb. negyed órával, 20 perccel az antibiotikum beadása után nyom nélkül eltűnt.

A napok óta ciklikusan visszatérő délutáni majdnem csökkenthetetlen láz, és az esti újra- és újra felbukkanó láz sem jelent meg. VÉGRE!!!

Picirit talán az étvágya is jobb - nem kell megijedni, nem fog elfogyni!

Remélem lassan túlesik rajta!

Drága babám! Nem szeretem, ha beteg.

Ez gondolom nem meglepő - minden szülő így van vele.