Azért még van mit gyógyulni...

 2011.06.19. 23:06

Tegnapra nagyapa (apósom) kapta el Zümikémtől a nyavalyát, mára apja és én göthösödtünk le.

Remélem, nem kezdődik a baci ping-pong megint. 

Zádi ügyesedik, torkosodik.

Az étvágya még mindig nem az igazi, de azért tudja, mi a jó...

A bébiételt nem különösebben erőlteti le, de este meglátta az asztalon a szalonnát és a hagymát, na, azokat bezzeg rágcsálta kifejezett élvezettel.

Köszi.

Ha magamból indulok ki, én bizony tizenéves koromig nem voltam hajlandó megenni a szalonnát (akkor bezzeg betegre ettem magam belőle drága mamikám hiába mondta, hogy vigyázzak...), a hagymát pedig felnőtt koromig nem szerettem.

Ha azt veszem alapul, hogy a hozzátáplálás rendszerében mennyire állunk távol ELVILEG a szalonnától... na igen. Füstölt nyers hús... 

Azt hiszem Zádi nem olvasta a szakirodalmat. 

Egyik kezében szalonna, a másikban hagyma volt, amikor megláttam, mit csinál...

Esélyem sem volt elvenni tőle. 

Boldog volt. Lefényképeztem.

Majd megmutatom. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr96489267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása