Tegnap említettem, hogy vizeletmintát kellett produkálnunk (na nem nekünk, csak Zádinak, de közösen erőlködtünk, hogy létrejöjjön a MŰ).

Már volt gyakorlatunk ebben, hiszen Gabónál többször is szükség volt erre.

Zádira is rutinosan felkerült a gyűjtőzacsi, bepelenkáztuk alibiből - éjszaka, hogy ne is tűnjön fel neki.

HAHAHA

Nyűglődött, tekergett, nem aludt (mellesleg utána sem - egész éjjel...), szóval feladtuk és szépen leszedtük róla, hadd aludjon (és mi is! Mi is!!!).

Reggel félkómásan újabb próbálkozás, de eredménnyel nem jártunk.

Nem volt hajlandó belepisilni...

Tanácstalankodtunk, apának indulnia kellett, én nem mentem ma a városba, szóval nem volt már időnk. Kicsit hűvös üveggel a pocakja alját is csiklandoztam már, hátha, de nem. Ekkor kínomban odahívtam Zümikémet és felajánlottam neki, hogy ha a zacsiba nem akar, akkor pisiljen az üvegbe, amiben vinni kell.

Kicsikém kikacagott (gondolom érdekes érzés volt neki "belelógatni"), majd leguggolt és... TÁDÁÁÁM! ... szépen belepisilt.

Apja nem késett el, a doki megkapta a kért mintát és én megnyugodtam, mert a vizsgálat semmit nem talált.

Bizonyosan a háromnapos lázzal találtuk szembe magunkat.

Kapott antibiotikumot, antibiotikumos orrcseppet és szépen be is veszi ezeket.

Döbbenetes, hogy a délelőtti másfél órás masszív hőemelkedés (37,8) kb. negyed órával, 20 perccel az antibiotikum beadása után nyom nélkül eltűnt.

A napok óta ciklikusan visszatérő délutáni majdnem csökkenthetetlen láz, és az esti újra- és újra felbukkanó láz sem jelent meg. VÉGRE!!!

Picirit talán az étvágya is jobb - nem kell megijedni, nem fog elfogyni!

Remélem lassan túlesik rajta!

Drága babám! Nem szeretem, ha beteg.

Ez gondolom nem meglepő - minden szülő így van vele.