Igen, előfordul, hogy az ember csalódik valakiben. Ha még szerette is az illetőt, számított neki, akkor még fájóbb a dolog.

Ha sok a közös fontos szép emlék, szinte a saját eszének sem hisz, és látni sem akarja a valóságot.

Valahogy így voltam (remélem tényleg csak voltam) vele...

Nem taglalom a történetet.

Elkezdtem, de kitöröltem.

Talán ennyi elég lesz saját magamnak, hogy emlékeztessen.

Mert igen, van lejjebb is. A gödör még lehet mélyebb.

Van, akinek a saját számítása mindennél fontosabb.

Haldokló gyermeknél, barátságnál, adott szónál...

Igen, ez bőven elég. 

Csak sikerült beszerezni egy szép köhögést Zádinak.

Igyekszünk vigyázni rá, mégis megesett a dolog.

Tegnap éjszaka kezdte a köhögést, ami leginkább egy kutya ugatásának tűnik. Éjféltől hajnali 5-ig nem aludt, mert mire elbóbiskolt volna felköhögte magát.

Nagyon sajnáltam.

Ma elvittük az ügyeletre (nem, nem taglalom az ügyeletes orvossal való kapcsolatunkat - még Gabóhoz vezethető vissza, csúnya tévedéssel tarkítva). Kaptunk egy rakat gyógyszert, Keresztanyuszakival történt eszmecsere után megszakértve a helyzetet döntöttünk a gyógyszerezés mellett. Holnap viszem a mi csodás megbízható dokinkhoz.

Milyen sokat is jelent, ha az ember bízik egy orvosban (meg az is, ha nem...).

A lényeg, hogy reggel már jó kezekben leszünk. Csak ne fulladjon az éjjel...

Igazi székely gyerek hogyan indul el?

Na mibe kapaszkodik?

Neeeeem, nem kisbicskába és még csak nem is fejszébe... Azokat még nem adtuk a kezébe...

Hát kéremszépen Zádi egy kopjafácska kézi faragványát szerezte meg az apjától és nagy örömében kézben tartva az ügyet szépen elindult a dolgára.

Most először nem két bútor között közlekedett és nem is valamelyikőnk volt a cél, hanem csak elindult bele a világba. Pár lépés után megállt, és csak állt... és állt... Kapaszkodva a kopjafába.

Mi pedig röhögtünk...

Nem, ez nem a szülői büszke mosoly volt, hanem igazi röhögés... De miért pont egy kopjafa????

Be kell vallanom, hogy a mi családunkban már voltak érdekes első lépések.

Meg nem nevezett egyén kulcsot markolt, megnemnevezettÉN a saját hajamba kapaszkodtam, Nyúl egyik gyermeke Delmás dobozban talált biztonságot, míg nyuszilányka a saját kezét fogta meg a másikkal eme művelet közben...

Nos, biztonság az biztonság.

De a kopjafa?!?!?!?!?!

olyan babák, akiknek az érkezése szinte egy csodával ér fel.

Tudom, minden baba maga a csoda. Szeretném hinni, hogy minden újszülöttnek örül az édesanyja és az egész családja, még ha tudom is, hogy sajnos nem így van.

De vannak olyan lelkecskék, akik rengeteg ima, hívó szó, küzdelem és maga a gondviselés segítsége nyomán érkeznek meg hozzánk. Akikre angyallá vált testvérük vigyáz...

Ilyen csodagyermek érkezett meg ma reggel erre a világra.

Ő Petike, Rolika öccse, Tündi babája.

Végig izgultuk a vágyakozást, a várakozást, de ez a kismanó úgy érkezett meg hajnaltól reggelig, hogy szinte fel sem ocsúdhattunk.

SMS-t kaptam délelőtt és azonnal újságoltam is Zádinak a nagy hírt.

Egy szülőpár, - már régen szülők, és - most végre rettegés nélkül ölelhetik át a gyermeküket. Petike szopizik, alszik és csak annyit él át a világból, hogy édesanyja vigyáz rá.

Ez jó is így. Így kell lennie.

Hosszú boldog, egészségben, szeretetben eltöltött közös életet kívánunk nekik!!!

Sok szeretettel küldöm az áldást, amit Zádinak mondott Zoli (a lelkészünk) a keresztelőjén:

"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!

Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!"

Igazán megérdemeltétek a boldogságot!

Petike!

Boldoggá tetted a napomat! (És még sokunkét...)

5, azaz 5 lépésnél tartunk. Egyelőre még nem rendszer a dolog, de próbálgatja erősen.

Annyira aranyos, ahogy elenged mindent és lépeget!!!

A szüleimnél voltunk délután, sok volt az izgalom a számára.

Minden érdekes volt, kacagott, kutyázott, macskázott, játszott, huncutkodott sokat.

Kb. 15 percet aludt összesen, de nem volt nyűgös - meglepő módon.

Amikor pedig hazaértünk, egyszer csak elkezdett csücsöríteni és nagyokat cuppantott a levegőbe. Rájött hogyan kell puszit adni.

Az arcunkhoz érintve még nem, de a levegőbe már nagyokat puszil.

Szórja nagylelkűen!!!

Ma már egyre tudatosabb az integetés is.

Minden nap egy újabb lépés a világ megismerése felé...

Drága Kisfiam!

Nagyon büszke vagyok Rád!!!