Igen, előfordul, hogy az ember csalódik valakiben. Ha még szerette is az illetőt, számított neki, akkor még fájóbb a dolog.

Ha sok a közös fontos szép emlék, szinte a saját eszének sem hisz, és látni sem akarja a valóságot.

Valahogy így voltam (remélem tényleg csak voltam) vele...

Nem taglalom a történetet.

Elkezdtem, de kitöröltem.

Talán ennyi elég lesz saját magamnak, hogy emlékeztessen.

Mert igen, van lejjebb is. A gödör még lehet mélyebb.

Van, akinek a saját számítása mindennél fontosabb.

Haldokló gyermeknél, barátságnál, adott szónál...

Igen, ez bőven elég.