belekever a blogol órája, így már meg sem jegyzem, hogy újra át fogok csúszni holnapra - legalábbis az itteni óra szerint.
Röviden mesélek, mert csak most jutottam géphez és még hosszú lesz az éjszaka - Zádi nem alszik túl jól a napokban. - A nátha kifejezetten rontja a komfortérzetét. Nem csoda...
Ma megvettük VÉGRE a karácsonyfánkat.
Már jó ideje tologatjuk, de nem tudtuk megoldani eddig.
Most viszont felkerekedtünk és Istivel sokáig keresgéltük álmaink fáját.
Pontosabban az én álmaim fáját.
Mert gyermekkorom fáihoz hasonlót keresek mindig, valami ágakkal sűrűn benőttet, szép alakút.
Nekünk gyerekkoromban eleinte plafonig érő fánk volt, aztán, amikor nagyobbak lettünk kisebb - székről plafont érők, majd Gabó és Zádi születésével megint a plafon lett a mérce.
Amikor Istivel egy pár lettünk, díszítettünk saját fát. De ez mindig kb. 1 méteres. Nem nagyobb.
Szeretem, hogy nem túl magas.
Ez valami olyasmit jelképez, hogy mi még kicsiben ünnepelünk, de majd amikor a saját lábunkra állunk, akkor lesz nagy is...
Nos, Idén is sűrűt kerestem, de picikét.
Bolyongtunk a fák között, de valahogy egyik sem volt a miénk.
Még a lezárt kertrészbe is bevittek minket, hogy szétnézhessünk, hiszen ki az a bolond, aki a fix áras fánál (1.500 Ft darabja, mindegy mekkora) kicsit kér?!?
Szóval a lezárt területen nézelődve egyszer csak ráismertem a MIFÁNKra.
Hogy honnan tudtam, hogy Ő lesz az?
két csúcsa van... A törzse a teteje környékén szimmetrikusan, de hagyománybontóan kettéágazik és két csúcsa nőtt.
A MI FÁNK. Nem magyarázom, miért. Két csúcs... Meg, amúgy sem vagyok komplett, miért a fánk lenne normális??? Nem?
Kicsit félve néztem Istire, hogy mit fog szólni hozzá, hiszen konkrét elmebaj egy ilyen fát hazavinni, de mégis éreztem, hogy pont a miénk.
Isti nyilván már ismeri az ilyen khm. hóbortjaimat... ööö... khm. mondjukígyhóbort... És imádnivaló módon azonnal egyértelművé tette a láncfűrésszel minket követő fásember számára, hogy a feleségem "belebotlott" a MIFÁNKBA, tehát vinnénk is.
A fa azóta a pincében várja, hogy egy csillogó szemű izgő-mozgó fiúcska megcsodálja.
Lassan, halkan lépked az életünkbe a KARÁCSONY!