Idén is csak a LEGekben tudok mesélni erről az eseményről, hiszen Zádival elutaztunk vissza a táborba, a mai teljes napot ott töltöttük.

Hihetetlen érdekes programok voltak, még egy majdnem másfél éves is élvezte. Mit élvezte??? Annyira érdekelte minden, hogy csak kapkodta a fejét és nem akart aludni sem, mert félt, hogy valamiről lemarad.

Pénzt verettünk apának, lufi hajtogatós nénitől katicát kapott Zümikém (amiről először leette a szemét, ami alkoholos filccel volt felrajzolva... , majd leharapta a fejét és ilyen módon a maradék része le is eresztett... Köszi... Ja, el ne felejtsem, hogy a kezemben éppen leeresztő fázisát "élő" katibogár szépen összefilcezte a kezem... Éljen!).

Majdnem, ismétlem MAJDNEM felmászott a mászófalra. Hogy hogyan???

Annyira érdekelte és mutogatott a tetejére, hogy az üzemeltető srác felajánlotta, hogy előveszi a legkisebb hevedert és beleülteti, majd felviszi, ha akarja.

Akarta. Na, mondjuk a hevedert, azt nem különösebben, de meggyőztük, hogy ha fel akar menni, akkor ez muszáj.

Nos, próbaképpen a heveder segítségével egy keresztrúdra felkapcsolta egy karabinerrel Zümikémet és úgy hintáztatta. Eleinte tetszett is neki a dolog, majd egy hihetetlen, Hudinit megszégyenítő mozdulattal kiszabadította magát a hevederből. Ne kérdezzétek, hogyan, nem tudom.

Mindenesetre ennél a mozdulatnál vált biztossá, hogy a falmászás elnapolódik legalább jövőre, ha nem későbbre...

Tűzoltó autót, rendőrautót látott, pacikat lesett, fától fáig kötött dróton csüngő hintába akart belemászni, de a hevederes eset után ezt nem szavaztuk meg neki...

Az időre pohárpakolás sportága bejött a babámnak, de szerintem csak meg akarta rágcsálni a poharakat, nem szabályosan pakolni szerette volna.

A lovagok tornája éppen az alvásból billentette vissza az érdeklődés fázisába. Rengeteg program, érdekesség, látnivaló és még fürdeni is kellett közben a Balatonban.

Jó meleg volt a víz, bár a délutáni újabb körben már feltámadt a szél és csak megszakítással lehetett merülni. Kijöttünk, felmelegítettem és utána mehetett vissza.

Igazi vízinyúl.

Hangosan kacag és sikoltozik a vízben örömében. Még a partról is azt figyelték, hogy mennyire tetszik neki.

Jó volt az étvágya is, igazán meg voltam vele elégedve.

A legnagyobb meglepetést mégis az okozta, hogy egész nap nem szopizott. Szerintem ebben a nagy forgatagban elfelejtette.

Egyszer kérte, de éppen uzsonna előtt voltunk, így azt mondtam, hogy evés után kap, de akkorra sürgős futkosnivalója támadt és nem kérte. Elalváshoz nyilván kellett és adtam is, de annyira fáradt volt, hogy szerintem már félig el is aludt, amint megkapta. (Azért kitartóan kinyerte az adagját... ÁM!)

Szóval jó napunk volt, meglehetősen eseménydús.

Meg kell jegyeznem, hogy ma Zádikám találkozott Farkas Bertalannal, Magyarország mai napig egyetlen űrhajósával.

Ez azért volt fontos, mert ha egyszer visszaolvassa ezeket az irományokat, majd tudni fogja, hogy ez megtörtént.

Szóval szerintem mindenkinek érdemes kipróbálnia, mert a gyerekek (és bevallom a felnőttek is) nagyon élvezik ezt a fesztivált.